Simple vásárlói tájékoztató







Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)

"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül.

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”




Néma csend
#89 (2017-01-21 09:22:53)

Vannak dolgok, amik soha nem múlnak el, mert nincs végük.
Vannak emberek, akiket soha nem felejtünk el, mert a bőrünk alatt laknak
Vannak érzések, amik csak téli álomba menekültek, mert ha ébren lennének, belehalnánk. 
Vannak szavak, melyeket kimondani sem merünk, gondolatban is csak suttogni.
Vannak szerelmek, melyeknek nincs vége, mert befejezetlenül lógnak a levegőben.
Vannak ilyenek...

És mindig ott a kérdés, mi lenne ha...? 
Válasz nincs... Csak néma csend. 

4 hozzászólás |

Korona
#88 (2017-01-18 16:44:40)

A mai nap... hát nem sok szót érdemel. Mintha ma minden agyhalott megtalálna. :D Az egyik a cicim szívná, a másik orgazmusig nyalna és szana-széjjel szexelne, a harmadiknak egy másodperc után áll a ruhás fényképemtől a farka és a cicim közé tenné, a negyedik az alakomtól alélt el, stb. Ezek persze megszokott körök, igazából csak nyomkodom az X-et és annyi.  ;) 

De a mai napra a koronát az imént tette fel egy beszélgetés. :D  

Viberre üzenetet kapok. Nem ismerem a számot. De a telefonom emlékszik rá. Én viszont az illetőre egyáltalán nem. 

G: Szia, G. vagyok
   Emlékszel még rám?:)
   Itt vagyok Győrben
É: Szia! Nem nagyon, valami nagyon távolról rémlik
G: Így talán egyszerűbb 
(Fényképet küldött)
É: Huh, hát nem tegnap beszéltünk, az már biztos :)
G: Én most 3 hétig itt leszek Győrben
   Csak hétvégén megyek haza
   Az ..... hotelben lakom
   Lenne kedved találkozni velem?
É: A héten biztosan nem, mert beteg vagyok.
G: Influenza?
É: Igen
G: Tényleg rég beszéltünk
   Tudsz te is fényképet küldeni?
É: Segíts nekem, mert nem emlékszem már. Hol találkoztunk?
G: Szerintem nem találkoztunk csak beszéltünk telefonon
   De talán most jött el az ideje
   Ha küldesz képet lehet beugrik
(Oké, itt kezdett kerekedni a szemem. Rámír, de azt sem tudja hogy nézek ki???)
É: Nyilván ha rámírtál, akkor tudod hogy nézek ki, és kint is van a képem
G: Anastasia néven  vagy a telefonomban
É: Ó jézus
   Az már több éve volt
G: Hát 2-3 éve lehetett
   Javaslom ismerjük meg egymást
   Egy kávézás beleférne?
É: 3 év után rámírsz, úgy hogy azt sem tudod hogy nézek ki. Ez szerinted hogy veszi ki magát?
G: Annyit kértem hogy igyunk meg egy kávét
É: Max. ha meggyógyultam utána
G: Addig is jobbulást kívánok neked

Lefordítva:
"Itt vagyok Győrben pár hétig. Rémlett, hogy sok éve beszéltem egy győri nővel. Előkotortam a számát, hogy leakasszam a szögről, és dugjunk már párat, ha itt vagyok."

Komolyan... Az eszem megáll és egyhelyben toporog azóta is.  :o  :D 

20 hozzászólás |

Miért az egyéniség...
#87 (2017-01-13 09:09:56)

"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. 
Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. 
De egyedül? 
Csak az oroszlánok járnak egyedül. 
Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel."

(Osho)

Nem kérdés, hogy egyedül.  ;)  Nem szeretem a tömeget...  :D 

Nincs hozzászólás. |

Ajánlat
#86 (2017-01-11 18:18:18)

Egy kihagyhatatlan ajánlat. Nem is értem, miért hagytam ki?   ;) 

F. Szeretnék megismerkedni veled. Ha lehet
É: Már beszélgettünk, mondtam hogy nem téged kereslek
F: Jo mindegy kedves. Pedig nem tudod mit hagysz ki. Semmire nem lenne gondod. Változás jöttt az életembe
Tudod mondhatni meggazdagottam.
É: Gratulálok
F: Nem akarom egxedül elkölteni.
É: Biztosan találsz hozzá egy nőt, aki örömmel elkölti veled
F: Mért te nem.
É: Nem
F: De ha szükséged van pénzre rám számithatsz
Mindig
É: Kedves vagy, de nem szeretnék elkötelezett lenni senki felé
F: Ezzel nem lennél. Felém biztos nem
É: :)
Nézd, semmi sincs ingyen
F: Ez igaz. De találnánk megoldást ami mindkettőnknek megfelel.
É: Igen? És szerinted mi lenne az például?
F: Tudod egyedül azért nem olyan hej de jo
É: Tele van a világ olyan nőkkel, akik a pénzre utaznak :)
Biztosan találsz közöttük olyat aki elkölti vele
F: De én nem olyat szeretnék. Olyst mint te. Téged szeretnélek. Ha egy napra is
Nem tudom. Boldoggá teszlek azon a nspon.
É: Hogyan tudnál egy napon boldoggá tenni?
F: Probáld ki kérlek.
É: De mit?
F: Engem egy napon keresztül
É: Mit szeretnél velem egy napon keresztül?
F: Semmi olyat amit te nem szeetnél
Nos?
É: És mi lenne nekem ebben a jó?
F: Lenne pénzed nem is kevés
Egy napra adok 150 000.et
Reggelről késő délutánig. 
Hogy mot várok el. Legyél szexi enged meg hogy a kezemmel felfedezzem a ested.
Vagy van még egy lehetőség
Ha nem akarsz velem egütt tölteni egy nspot akkor szeretném ha itt a messengeren kapcsiban lennénk. Minden féle térren. Ha ebben benne vagy adsz egy cimet vagy számlaszámot és küldőm a pénzt
Nincs szégyenlősködés meg semmi sem. Minimum fehérnemüs kép
Nos melyik a jobb.
Nézd néha beszélnénk telon. Fotokst küldözgetnénk egymásnak. Minden féle téren. Kivéve y pucér foto.
Én ebben is benne lennék. Heti 20.000-t fizetek.
Ezért dönts melyik a jobb
É: Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel. 

Megint nem gazdagodtam meg. Így jártam.  :D 

17 hozzászólás |

Kiégés
#84 (2017-01-10 13:00:23)

Privi:
"Szia olyat beválalsz hogy szappanos szivacsal kuvered a farkam?"

Oké, ez mára azt hiszem elég is volt. Kiégett az agyam.  :D  :D  :D 

6 hozzászólás |

Meséld el!
#83 (2017-01-07 11:16:25)

Napi szinten futok bele olyan beszélgetésekbe, amiknek ez a lényege. Meséljem el... PONTOSAN a vágyaimat. PONTOSAN, hogy mit csinálok a férfival, ha együtt vagyok vele. RÉSZLETESEN, minden apróságra kiterjedően. Ebben soha nem leszek partner. Abban sem, hogy így elégítsem ki a kíváncsiságát, hogy így segítsek a fantáziálásában, sem abban, hogy valakinek így vegyek részt a farokverésében. 

Azzal, akivel komolyabbra fordul az ismerkedés, idővel (!!!!!) a vágyainkat is megbeszéljük, ez természetes. De vadidegenekkel nem.  

Van egy csomó oldal, ami tele van szextörténetekkel. De még itt az oldalon is vannak, akik írnak ilyen történeteket. Miért nem azokat olvassák? 

8 hozzászólás |

Értelmetlen
#82 (2017-01-05 16:36:06)

Amikor megírom az adatlapot, abban a (hiú) reményben teszem, hogy el is olvassa az, akinek címeztem. Tehát a férfiak. Azt kell mondjam, hogy ez elenyésző esetben van így. És ilyenkor jönnek az értelmetlen és bosszantó kérdések. Amiktől valamiért egy picit felhúzom magam.

Ilyenek pl.:

Hogy vagy? 
Hogy aludtál? 
Milyen napod van/volt?
-Nem ismer, azon kívül, hogy "köszi, jól" ugyan mit válaszolhatnék?

Mit csinálsz? 
- Mit? Épp hímzek? Vagy maratont futok? Vagy a fene tudja mit.

Mi a tapasztalatod itt az oldalon? 
- Lényegtelen mik az én tapasztalataim, az ismerkedéshez semmi köze. 

Hol laksz? - ADATLAP

Kit keresel? - ADATLAP

Milyen kapcsolatot? - ADATLAP

Mire vágysz? - ADATLAP

Mit csinálnál egy pasival? 
- Megkérném, hogy hasogasson már fát, így télvíz idején. 

Érdekel egy fiatal srác? - ADATLAP

Nincs kivétel? - ADATLAP

Alacsony vagyok. Nem baj? - ADATLAP

Nincs távolság.
- Valóban, amennyiben neked nem gond, hogy én nem utazom 2-400 km-t, és hozzám sem jöhetsz, akkor nem gond. 

Miért nem lehet hozzád menni?
- Mert csak. Nem hiszem, hogy lenne közöd hozzá. 

Miért vagy bdsm-ben? 
- Miért, mert épp itt volt hely. ADATLAP

Mit szeretsz a bdsm-ben? 
- Majd aki illetékes megtudja.

Ezek után talán érthető, ha egy kicsit ingerült lesz az ember lánya az ilyen kérdésektől. :) 


14 hozzászólás |

A feledés jótékony homálya
#81 (2016-12-22 07:53:51)

Sokak bánatára, egész jó a memóriám. Ami azért hátrány, mert ha egy picit többet beszélgettem valakivel, ha az a beszélgetés valamiért emlékezetes volt (akár pozitív, akár negatív értelemben) és főként ha láttam róla képet, akkor általában megjegyzem. :D

Rendre tapasztalom, hogy beszélgetünk valakivel, jön az ígéret, hogy folytatjuk, majd eltűnik és nem hallok róla. Egészen 2-3 hónapig, amikor újra jön és kezdjük a beszélgetést úgy, mintha még soha nem beszélgettünk volna. És jönnek sorba ugyanazok a kérdések. :D Ilyenkor én nagyokat nevetek magamban. Holott valójában ez inkább szomorú. Ha csak egy-két ilyen eset lenne, arra én is azt mondom, hogy persze, ez belefér, mindenkire nem emlékezhet az ember. De hogy egy-kettő csupán a kivétel, aki emlékszik arra, hogy már elindítottuk a beszélgetést?!?!?! 

A férfiak arra panaszkodnak, hogy mennyire kevés nő áll velük szóba. Akkor hogy van, hogy nem emlékeznek arra, akivel tényleg beszélgettek, és esetleg úgy tűnt (úgy mondták), hogy érdekli a másik?

Van olyan, aki minden ilyen beszélgetés után törli magát innen, aztán újra regisztrál és megkeres. Mindig még aznap. Hogy ennek mi értelme?  :o 

Az 50 első randi c. film jutott eszembe. Milyen jó is lehet az ilyen embereknek, akik simán elfelejtik a korábbi eseményeket, és minden ismerkedés, találkozás az újdonság erejével hat rájuk. :D 

9 hozzászólás |

Jól vagyok és pont
#80 (2016-12-20 10:57:18)

Visszatekintve az életemre, soha nem voltam nagyon hosszú ideig egyedül. A leghosszabb idő talán 2 év lehetett, de akkor az úgy volt jó, nem hajszoltam mindenáron, hogy legyen valaki. Aztán volt 13 év házasság, majd egy 3 és egy másfél éves kapcsolat, szinte egymásba érve. Akkor sem kerestem, de így jött ki a lépés. 

10 hónapja ért véget életem legcsodásabb szerelme. Neki is köszönhető, hogy az a bizonyos léc ott van, ahol... :) Azóta nincs senki. De nem is hajszolom mindenáron. Már megtanultam, hogy ezek az időszakok pont arra szolgálnak, hogy önmagamban rendet tegyek, hogy feltöltődjek, hogy letisztuljanak bennem a dolgok, hogy elvarrjam a szálakat, hogy észrevegyem, nem kell ahhoz feltétlenül valaki mellém, hogy jól érezzem magam, hogy befelé tekintsek, önmagammal foglalkozzak. Hogy tulajdonképpen azt érzem, rendben vagyok. Teszek-veszek, csinálom a dolgom, rendezem a gyerekeimet, dolgozom, tervezek, megvalósítom az álmaimat. Egyszóval élek. 

És ez az a pont, amikor rájön az ember lánya, hogy valóban nem akar bármiáron "valakit", csak hogy legyen. Hanem megvárja, amíg eljön az, akire igazán vágyik. Ezt a legtöbben értetlenül fogadják. Amit tapasztalok az az állandó türelmetlenség, a görcsösség. Felmennek egy társkeresőre, vagy egy FB csoportba, és azt várják, hogy csiribi-csiribá pár hét múlva rájuk talál amiért-akiért regisztráltak. Aztán amikor ez - nyilvánvalóan - nem így történik, akkor jön a csalódás, az elkeseredés, a mások okolása, a depresszió. 

Márpedig egy jó kapcsolat (bármilyen kapcsolat!) alapja, hogy tudunk egyedül is boldogok lenni, egyedül is jól érezni magunkat, hogy minden napban meglátjuk azt, ami jó és szép, ami megnevettet, ami elégedettséggel és örömmel tölt el. Hogy nem azt nézzük, amink nincs, hanem azt amink van. Mert ha nem így van, az így vagy úgy, de függést jelent. Ezek az emberek kapcsolatfüggők, társfüggők. Ők azok, akiktől én fejvesztve menekülök. :D 

Szóval én jól vagyok, és pont. :) És ezt kívánom mindenkinek, aki még nem találta meg azt a békét, amit én már jó ideje igen! ;) 

7 hozzászólás |

Elbocsátó szép üzenet
#79 (2016-12-18 07:26:32)

Csak úgy gondolkodom... :) 

10 hónapja jöttem vissza Lilavárosba. Ez idő alatt egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan férfival futottam össze, aki felkeltette az érdeklődésem. Nincs ezzel gond, tudom hogy akit én keresek, az ritka bogár. Ami jobban elgondolkodtat, hogy sokan közülük is inkább a könnyebb utat választják. Mire gondolok?

Beszélgetünk. Napi szinten. Akár priviben, akár chaten, akár telefonon. Hosszú, több órás beszélgetések. Van, hogy napokig, akár hetekig. Lelkes, oda meg vissza van értem. Persze nagyon jól esik és örülök,hogy meg akar ismerni, de én már óvatos duhaj vagyok ilyenkor, mert megtapasztaltam egy-két dolgot. Én is kíváncsi vagyok az illetőre, mert az eddigiek alapján akár ő is lehet az, akire várok. Már a találkozót egyezteti velem, és ennek semmi akadálya, hiszen ha megvan az összhang, akkor hajrá, ismerjük meg egymást személyesen. 

Aztán jön a szürke köd. Már meg sem lepődöm, csak nyugtázom a dolgot. Ritkán kapok egy utolsó levelet, hogy bocs de talált valakit. Ami persze nem gond, ő tudja mit szeretne. De legtöbbször csak az eltűnés van szó nélkül. Nyilván volt valaki, aki közelebb volt, akivel egyszerűbb az egyeztetés, akihez feljárhat, stb. Sajnos tapasztalat, hogy ez fontosabb annál, hogy azt találja meg, akire valójában vágyik. Vagy valójában inkább erre vágyik... Az egyszerűre, a könnyűre, a lecserélhetőre.

Hm, hát igen. Én nem vagyok az, ez kétségtelen. :D De inkább maradok egyéniség, minthogy olyan nő legyek, aki bármikor pótolható, akinél csak a "keret más". ;) 

Csak úgy gondolkodtam. :) 

12 hozzászólás |

Farokkultusz
#78 (2016-12-14 09:09:09)

Ma reggel ismét sikeresen belebotlottam egy hímneműbe (az ilyet nem tartom férfinak), aki úgy érezte, hogy "szívesen rámmászna". És rögtön meg is kérdezte, hogy tetszik-e a farka. Mondtam, hogy nem érdekel a farka. Ez valamiért nem annyira tetszett neki. :D

Szóval komolyan... A férfiak egy része (szerencsére nem mindegyikük!) tényleg úgy gondolja, hogy a nő meglátja a farkát, akár fényképen, akár kamerán és eszét veszti tőle? Hát tele van a net ilyen képekkel meg videókkal, ha annyira nézegetni akarja az a nő, az itt lévők többségénél ezerszer különbet nézegethet. :) Vagy tényleg úgy gondolják, hogy a nő csak és kizárólag a farkáért majd dugni fog vele? Meglátja és annyi neki? Bocsi, de olyan vibrátorokat és egyéb segédeszközöket lehet kapni már, hogy ha csak egy farkat akarunk, akkor simán megoldjuk egyedül is. Már ha ugye csak a farok érdekes, hiszen ezek a hímek csupán azt árulják... :pirul: 

A másik, a méret... Nem fogom azt mondani, hogy nem számít. Mert nyilván egy extrakicsi vagy egy extranagy nem mindenkinek gyerebe. De a nagy szélsőségektől eltekintve, azért a többséggel el lehet érni azt, amire való. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy a nők nagy százaléka (60-70 %-a) csiklóérzékeny, tehát az orgazmust elsősorban ennek köszönhetően illetve mindenféle egyéb izgatásnak, játéknak eredményeként érik el.  

Persze tudom, hiszen volt szerencsém mindkét véglethez, hogy más az érzés. Más egy picivel, egy átlagossal és más egy naggyal. Ezt kár is tagadni. Hogy ki melyiket kedveli, ez pedig nyilván teljesen egyéni. De hogy azt gondolja egy átlagnál kicsit nagyobbal (20 cm körüli) megáldott férfi, hogy a méretétől függ, hogy a nőnek jó lesz-e vele vagy sem, nagy butaság. Volt már észveszejtő, csillárszaggató orgazmusom olyan férfival, akinek átlag alsó határa körüli volt, és volt nulla orgazmusom olyannal, akinek átlag feletti. 

Szóval kicsit ki kéne már végre szállni a farkukból az uraknak, mert nem az a jackpot, ami mindent visz. Persze egyszerűbb egy farkat mutogatni, árulni, mint önmagukat az egyéniségükkel, a gondolkodásukkal (siccc!) vonzóvá, ellenállhatatlanná tenni, ez tény. :) Viszont az az orgazmus, amit életünk végéig nem felejtünk, onnan fentről indul, a fejből. Amihez a férfi feje is kell. Nem csak a farka. :D

20 hozzászólás |

Skarlátbetű
#77 (2016-12-12 18:08:59)

Tudom, hogy nem érem fel ésszel, de azért megpróbálom... :D

A magam részéről kiveri a biztosítékot, mikor a beszélgetés első pár percében, fél órájában már arról kezdenek el faggatni vadidegen férfiak, hogy mit szeretek, mit vállalok be, mi pörget be. Na és persze azt is részletesen el kellene mesélnem, hogy mit csináltam már és hogyan. Szólok kedvesen, hogy ezt nem kéne, mert egyrészt úgysem válaszolok, másrészt meg felcseszi az agyam és akkor annyi, jön az X a jobb felső sarokban. De nem, soha nem hat. 

Ez fokozottan igaz a BDSM-ben. Ez a négy betű, mint egy skarlátbetű világít a nő mellén. Főként ha mazo és sub. Akkor úgy repülnek rá a szürke zónások, tescosok, mint méhek a mézre. És nyomatják, akkor is ha nem vagyok rá kíváncsi. És ha már én olyan gonosz és szívtelen vagyok, hogy nem osztom meg velük a hálószobabeli dolgaimat, akkor mondják, hogy ŐK mit szeretnek, mit csinálnak, stb. 

Nos a magam részéről nem azért vagyok itt, hogy idegen férfiakat izgassak a történeteimmel, miközben ők nyilvánvalóan (jobb esetben csak) álló farokkal, vagy (rosszabb esetben) farokverés közepette olvassák. Hát nem kedveseim. 

És hogy miért nem válaszolok? Mert egyértelmű, hogy ezek az illetők csupán netszexelni akarnak, és abszolut nem érdekli, én ki is vagyok, mit szeretnék. 

Igen, van az a férfi, akivel szívesen megbeszélek ilyen dolgokat. Azonban ennek is megvan a mikéntje és a mikorja. És ezek a férfiak a valódi domok közül kerülnek ki. :)

Úgyhogy sorry, de továbbra sem fogjátok a történeteimre (SEM) verni. Ez van. :) 

11 hozzászólás |

A béka segge alatt
#76 (2016-12-10 16:01:47)

"szexpartnert keresnék, fizetnék is érte"

Nem volt kedvem válaszolni sem. Se szia, se semmi. Csak így a közepébe. Megkérdezik miért gondoljuk, hogy a férfiak egy része így gondolkodik? Hogy érzelemmentes dugást keres? Milyen csúnya feltételezés tőlünk, hogy a férfiaknak nincsenek érzéseik. Nos van akinek valóban nincsenek. van aki csak ürítésre akarja használni a nőt. Lásd a fenti példát. Hát ezért kedveseim! Mert napi szinten kapjuk az ilyen jellegű üzeneteket. 

És azok után, hogy nem akartam vele beszélgetni, írt egy levelet, melyben ennyi állt:
"dagidög"

Hát igen, azt hiszem eléggé beszédes, mennyire tartja a nőt, akit pár perce még dugni akart...

25 hozzászólás |

Komolyan komolytalanul?
#75 (2016-12-08 07:39:47)

Nő vagyok. És mint ilyen, a szex sem olyan érzelmi háttér nélkül, mint azzal. A szeretkezés során a nő a befogadó fél. Ezért általában jobban megválogatja, kit enged magába. És jobban díjazza, ha nem csak üres szexről szól a dolog, hanem van tartalma is. 

Volt idő, mikor én is belevágtam kalandokba. Nem szégyellem ezt sem. Azonban eljött a nap, amikor éreztem, hogy ez annyira felesleges, időt rabló és értelmetlen dolog... Nem felejtem el, mikor jöttem haza egy ilyen randiról és önkéntelenül elkezdtem nevetni önmagamon, hogy "Ezért megérte? Tényleg?". És nem, nem érte meg. Ami utána maradt az a semmi, az üresség, a nihil. Rájöttem, hogy nem akarok ürítőcsésze lenni annak, aki épp úgy gondolja. 

Ez is egy folyamat, amíg az ember eljut oda, hogy már nem akar bizonyos dolgok, érzelmek nélkül ágyba bújni senkivel sem. Mert tudja, hogy még ha meg is teszi, attól neki nem lesz jobb, max. egy közös maszturbálással van előbbre (mert ennyit ér az érzelem nélküli szex). Ilyen dolgok, az egymásra figyelés, a törődés, az idő amit egymásra szánunk, a tisztelet, ideális esetben a szerelem (ez nyilván nem jön azonnal). Ezért ma már csak olyanokkal kezdek, akik úgy állnak hozzá ehhez, ahogy én is. 

Ráadásul amióta megtudtam magamról, hogy ki is vagyok, és a bdsm-ben keresek, nálam a helyzet még összetettebb. Hiszen jó bdsm kapcsolat nem működik érzelmek nélkül. :) 

Milliószor olvasom, hogy "de ez egy olyan oldal". Nos kedveseim el kell mondjam, ma már minden oldal "olyan". Hála bizonyos férfiak soha ki nem meríthető éhségének, minden létező társkereső oldalt elleptek a potya szexet hajszolók, kapcsolatban élő félredugók. Már egyikre sem lehet azt mondani, hogy ott komoly kapcsolatokat lehet keresni, mert rögtön rárepülnek a nőre a potyalesők. 

Épp ezért azt mondom, hogy soha nem tudhatod, hol botlasz bele abba, akire lehet egész eddigi életedben vártál. Minden ilyen oldal egy lehetőség. Nem az egyetlen, csupán egy a sok közül. Hogy talán itt kódorog valahol az, aki nélkül nem tudsz élni. És nőként elmondhatom, hogy meglepődnének a férfiak, ha körül néznének a többi férfi adatlapján, mert bizony ott is vannak nem kevesen, akik nem orrba-szájba kefélni akarnak érzelmek nélkül bárkivel, hanem valami tartalmasabb kapcsolatra vágynak, sőt van akinek még a komoly kapcsolat sem lehetetlen (minő szentségtörés :D ).

Akarhat valaki szexkapcsolatot, szíve joga. De akarhat valaki érzelmeket is, ez is szíve joga. Az pedig, hogy komoly lesz-e a dolog vagy sem, úgyis idővel derül ki. Ilyet előre elhatározni nem lehet. :)

Épp ezért mindenki legyen itt, amiért itt akar lenni. Hely van. Elférünk. Hja igen, a toleranciát azt gyakorolni kellene. Ha az adatlapján egyértelmű valakinek, hogy nem a másikat keresi, akkor nem beleállni, kiosztani, elhordani mindennek, nem besértődni, hanem szépen egy laza ujjmozdulattal továbbkattintani. Nem kell mindenkit megérteni, ezzel felesleges próbálkozni. :) 

Élni és élni hagyni. Ennyi a titok. 

10 hozzászólás |

Kámfor Úr
#74 (2016-12-07 08:55:59)

Ismét egy pasi, aki azt hiszi hogy, pedig dehogy...

Ezzel az "úriemberrel" korábban volt már egy beszélgetésem (nyilvánvalóan nem emlékszik rá...), amiből akkor lépett ki, amikor fényképet kértem tőle. Hm...

Most ismét mint a kámfor kilépett a beszélgetésből (legalább van önkritikája, mert a neve is erre utal), amikor kiderült, hogy nem kap meg, itt válaszolok ennek a drágának. :D 

P: szükségem lenne egy kis msszázsra
É: miért nem keresel egy masszőrt?
P: hát épp te jó lennél
hát még ha .. némi estrát is csempészhetnénk bele
É: miből gondolod hogy jó lennék?
P: mkegérzés?
É: lehet, hogy téved a megérzésed
P: lehet
de akkor is izgatsz
imádom a telt formákat
a hatalmas melleket
a szép kerek segget
É: és elolvastad a bemutatkozómat is?
P: tudok olvasni
É: na ezt örömmel olvasom :) 
akkor tudod, hogy kit-mit keresek
P: nem édes
azon belül nagyon tágak a határok
É: min belül?
P: ha a bemutatódnál nem nyíltabban nem tudsz vagy mersz beszélni
akkor nem éteged kereslek
kár finomakat kefélhetnénk

Nos kedves Kámfor Úr! 
Bár olvasni tudsz, de szövegértelmezés 1-es! Drága, ami le van írva, az pont azt jelenti, amit jelent. 
Nem leszek az ingyen masszőröd. Sem extra nélkül, sem extrával. 
Ezen felül kefélni max. a cipőt vagy a kádat szoktam kefével. Férfival egészen mást szoktam, de azt te nyilván soha nem fogod megtudni. :D
Nem téged kereslek, ez való igaz. Ez az egy, amiben egyetértünk. :)

7 hozzászólás |

Perverziók
#73 (2016-12-06 11:01:46)

Rámírt egy férfi. Rögtön felkapta a fejét a bdsm-re. Kérdezi, perverz vagyok-e. Nos nyilván az, hiszen a bdsm-hez ez is hozzá tartozik. Azt mondja, hogy ő egy perverz gátlástalan dögöt keres. Ez még mindig oké. De ismerem már a dörgést, és tudom, hogy rá kell kérdeznem pontosan, mert nagyon érdekes dolgok szoktak kiderülni. Nem volt ez másként most sem. 

P: akivel kakin véren kívül bármit lehet
É: még mindig nagyon széles a paletta :) mi az a bármi?
P: többes... bukkake.... nyílvános... animal... family akár

Na hát ez az aminek nem sok köze van a dbsm-hez. Hiszen a négy betű már magában beszédes:

B&D: Bondage and discipline (kötözés-fegyelmezés)
D&S: Domination and Submission (dominancia-alávetettség)
S&M: Sadism and masochism (szadizmus-mazochizmus)

Vannak perverziók a bdsm-ben, igen! Azonban nem ez a lényeg. Ez már "csak" a következmény, ami a bdsm-ből adódhat, ha mindketten nyitottak rá. 

Aztán jön a következő, hogy
P: szeretném ha behódolt sub lennél készen mindig a dugásra
alázás verés... büntetés
egy utolsó ribanckurva lennél
É: gondolod, hogy engedném hogy így bánj velem?
P: nem kell engedned csak tűrnöd ha sub vagy

Na igen, itt kezd a vészcsengő veszettül visítani végképp a fejemben. Ha eddig kétséges lett volna, hogy talán csak félreértettük egymást, itt végképp kiderült, hogy nem. Az illetőnek annyi köze van a bdsm-hez, hogy semmi. Csupán rajong a perverziókért, amikről azt gondolja, itt megkaphatja ingyé-bérmentve. :D Mert hát az a "hülye" sub úgyis hagy bármit. Huh ez az egyik leghatalmasabb tévedés a BDSM-mel kapcsolatosan. Valójában fogalma sincs, hogy kellene eljutnia oda, hogy a nő subbá váljon a kezei között, engedelmeskedjen és a vágyait megélhesse. Ismét a szürke zónából egy tescosdom. 

Lapozzunk! :)

12 hozzászólás |

Drága vagyok
#72 (2016-12-04 09:02:34)

A szex jó dolog. A megfelelő partnerrel pedig észvesztően jó. Ez nem is kérdés. A szex fontos. Egy kapcsolat enélkül nem kapcsolat. Ha nem működik akkor a kapcsolatnak is annyi. Szeretem a szexet, ahogy minden egészséges ember szereti. De csak azt amitől elhagyom az agyam. :D  :pirul: 

De a szex önmagáért a szexért egy nagy nulla. Egy partnerral végzett önkielégítés. De mi értelme, ha nem ér többet? Ha utána semmi sem marad csak az üresség? Soha nem fogom megérteni. 

A másik kívánása lépésről lépésre épül fel. Ahogy elkezdem megismerni, és azt érzem, hogy értjük egymást. Ahogy egyre több közös pontot fedezünk fel. Hogy várjuk a beszélgetést, és hiányzik ha nincs. Hogy amikor találkozunk, halljuk a saját vérünk zubogását, annyira várjuk. Amikor ránk mosolyog, magához szorít az felér egy villámcsapással, és megcsókol mi meg elveszünk a semmiben. És amikor eljutunk az ágyig... Ott megsemmisülünk. EZÉRT érdemes. Én ennél kevesebbért nem megyek bele semmibe. 

Megdöbbent még mindig sok férfi sekélyessége. Hogy azt hiszik azzal, ha az első pár percben már az állandó élvezéssel kecsegtetnek, majd a karjaikba omlok ész nélkül. Az agyam elborítja a lila köd, amikor elkezdi a hülye kérdéseit, hogy
- szereted a szexet? (nem, nyilván az egy nagyon rossz dolog  :o )
- szereted így-úgy-amúgy?
- melyik a kedvenc pózod?
- mikor masztiztál? (közöd?)
- csináltad már így vagy úgy?
- mi volt a korábbi kapcsolatodban (mi a franc közöd van hozzá?)
Sorolhatnám vég nélkül a hülye és értelmetlen kérdéseket. 
Azt sem tudja ki vagyok, egy szemet lát belőlem, de ő már agyon-vissza szexelne velem. Hm... Vajon ÉN mennyire vagyok ott ebben? Persze tudom, semennyire. Egy nőnemű egyed vagyok, a megfelelő helyen méretes domborulatokkal, és lyukakkal, akiben a saját vágyaik megélését látják. Ennyi. Azonban ezt bármelyik örömlány is megadná nekik, csak ugye nem ingyen. :D 

Nos engem sem lehet megkapni ingyen. Az ár amit értem kell fizetni nem pénzben mérendő. Egészen más dolgokban: érdeklődésben, figyelemben, tiszteletben, törődésben, időben. Nem, nem felszínes dolgokban, hanem valódi, belülről jövőkkel. Ezt a mérhetetlenül magas árat nagyon kevesen hajlandók megfizetni.  ;)  Igen, magas az árfolyam. Drága vagyok. De annak aki megadja ezt, én is megadom mindezt. Ilyen egyszerű ez. :) 

16 hozzászólás |

Agydurranás
#71 (2016-11-30 16:59:04)

Van adatlapom. Kitöltve! A lehetőségekhez képest igyekeztem rövidre fogni és áttekinthetővé tenni (ami sajnos az értő olvasás szintjét tekintve, nem volt egyszerű). Ezért amikor azt kérdezik tőlem, ami ott van leírva világosan, akkor eldurran az agyam nem kicsit. :D

Kérdések, amikre van válasz és mégis naponta többször megkérdezik:
Kit-mit keresel?
Hol laksz?
Milyen férfit keresel?
Nős vagyok, ugye nem baj?
Szereted a fiatal pasikat?
173 (165, stb.) cm vagyok, ok?
És még sorolhatnám...

Nem, a továbbiakban nem reagálok azokra a megkeresésekre, amelyekre egyértelműen felesleges. Mert ha az illető annyira nem tisztel és annyira nem érdeklem, hogy elolvassa amit idepötyögtem, akkor a továbbiakban sem várhatok és nem is várok tőle semmit. Eddig én voltam a kedves nő, aki szépen türelmesen elmagyarázta az IQ-lightoknak is, hogy NEM, nincs kivétel. Mostantól ennek vége. Elutasítom a privit, nem reagálok az ilyen levelekre. 

Tisztelet jár.... annak aki megadja nekem is azzal, hogy elolvassa amit írtam. Adok és kapok, az élet így működik felém.  :) 

8 hozzászólás |

Borzongás
#70 (2016-11-25 21:30:48)

Borzongás volt... Már a szavakra reagált a testem... Igen, ez az amikor egy igazi Dommal beszélek. Akkor minden olyan természetes és magától értetődő. Nem kell magyarázni semmit sem. Ő tudja. Én tudom. Egy nyelvet beszélünk. És a testem reagál arra amit mond. A fejemben már ott vannak a képek, amiket a szavai keltettek életre. Az emlékek előtörtek... És rájöttem, hogy mennyire nagyon hiányzik! Vágyom az érzést. Elveszni abban, amit csak a Dom tud megadni. 

Ő lépésről lépésre türelmesen bontja le a bástyát amit magam köré építettem az illetéktelen betolakodók ellen, akik csak visszaélnének azzal a titokkal, ami a 7. fátyol alatt van. De Ő tudja, hogyan érjen el oda. Hogy ellenállni ne legyen se kedvem, se erőm. Mert érzem az Erőt! Ami belőle árad, amitől elgyengülök, amiben elveszek. Amikor már csak annyit tudok mondani "igen". Ettől borzong a lelkem és a testem.

Hiányzik. Az érzés, amit csak Ő adhat. A harc, a megadás, az egymásba olvadás, a szex, a szeretkezés, a játékok, a megsemmisülés...., amit csak vele élhetek át. Magyarázkodás nélkül. Mert ő tudja. Én tudom. És minden annyira de annyira magától értetődő és természetes. 

Nem tudok más lenni, csak aki vagyok. Nem tudom odaadni másnak magam, csak aki ezeket az érzéseket kelti bennem. Akitől elgyengül a lábam, remeg a kezem, pillangók repdesnek a gyomromban, a szívem úgy kalapál hogy attól félek kívülről is hallani, és a vérem zubogása az egyetlen, amit a fülem érzékel, akinek csókja fullasztó és életet adó, érintése perzsel és éget... Akinek a tekintetébe, a hangjába beleborzongok. Mert az ereje jóval nagyobb, mint az enyém, és ez maga a gyönyör. Ebben számomra olyan mérhetetlen erő van, amit nem lehet leírni. Talán mint az ősrobbanás. Ami elpusztít mindent és mégis ez az új, más szintű lét alapja. 

Igen... Amikor egy igazi Dommal beszélgetek, az első 2-3 mondat után tudom, hogy ő valódi. Egyszerűen érzem. Ilyenkor a hiány gyötörni kezd. De tudom, hogy eljön még az idő, amikor megtalálom azt a két kart, melyek között otthonra találok...

13 hozzászólás |

Plázacica vagy utcalány?
#69 (2016-11-22 10:45:16)

Ma olyan jót nevettem. :D :D :D
Olyan fokú emberi butasággal találkoztam, hogy azon már csak nevetni lehetett.

P: szia , elvalt osztrak vagyok
te kit kerest
É: szia, a társam keresem
P: csak 35 mar nem vagyok
É: 35-55 közötti, ezt írtam
P: sajnos
mar feltam neked irni
É: hány éves vagy?
P: 56
É: mert az adatlapodon 52 van 
P: en nemtudom kepzetni egy 10 eves 66 EVES TARS
É: értem
P: TE TUDSZ KEPZEDNI TE ES EGY 210 EVES FIATA FERFIß
10 eves
É: nem értem a kérdésed 
mit szeretnél tudni?
P: tudsz te kepzedni , te es egy 10 eves fiatal ferfi
É: volt már olyan, ha az egyénisége megfelelő akkor lehetséges
P: en nem megyeg oyan nö (66) eves nö sehova
É: oké, de ezt most miért nekem írod?
P: te kerest egy 35 - ..... eves ferfi
kicsit kell gondolni
te bisztos egy plazacicavagy
É: :D  hát ezt sem mondták még rám
P: 175 magas es 55 kilo
É: most mi is a problémád? nem értem....
ott van 35 év 55 év közötti férfit keresek
ezzel mi a gondod?
P: a 35
kerlek
É: az én dolgom, nem gondolod?
P: vagy egy utca lany vagy , bocs
É: akkor meg tudod én úgy látom, te az 56 éveddel vagy túlkoros hozzám, hiszen 11 évvel öregebb vagy nálam :D 
vagy az úgy rendben van? :D  
P: az nem enyen sztilus
itt sok idösen utca .... van ki szeret fiatal ferfi
persze penz is
É: most búcsúzunk el :) 

Szóval hirtelen lettem plázacica majd utcalány. :D Tehát nála ne legyen a nő 10 évvel idősebb, de ő lehet sokkal idősebb a nőnél, ráadásul az adatlapján hazudik is a koráról... Teljesen egyenes logika. Pfúúúúú, ez nekem enyhén kacifántos. Csak azt érteném, hogy ha nem bántottam, és ő írt rám, akkor mi is a baja velem? :O  Persze tudom, hogy velem van a gond és én vagyok fordítva bekötve. Na de ennyire? :D

Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy ezek az emberek lábon hordták ki az agyhalált, vagy valami zárt intézetből szabadultak vajon? :D

17 hozzászólás |

Falra hányt borsó
#68 (2016-11-20 10:30:31)

Időnként nem tudom, hogy sírjak, dühöngjek, vagy nevessek. Aztán az első kiakadásom után inkább úgy döntök, nevetek. Az mégiscsak egészségesebb, a stresszt is csökkenti. :) Ráadásul nem is ráncosít annyira. :D :D :D 

Néha besokallok azon, hogy mennyire nincs fogalma sokaknak arról, mi is a valódi BDSM, hogy mit jelent subnak és domnak lenni. Nem arra gondolok, akiket ez nem is érdekel, azzal nincs gond. Azzal van a gond, aki jön nagy mellénnyel, hogy de őőőőőőő dom, és akkor subot keres. Aztán kiderül rövid beszélgetés után, hogy olyan tescosdom, mint a huzat. Hogy a subot nem tekinti másnak, csak egy akaratlan ribancnak, akinek minden vágya, hogy a dom vágyait teljesítse, ő meg majd hűdenagyfarokként parancsolgathat neki, alázhatja, bármit tehet vele, ami a beteg agyában megfordul.

Ma ismét sikeresen belefutottam ilyenbe, nem is egybe. A végén már csak nevetni tudtam az értetlenségen, hogy hogy merek én ilyen öntudatos lenni, ha sub vagyok. :D 

Miért nincs tankönyv erről? Komolyan megérné, mert a sötétség hatalmas ilyen téren. Pornón szocializálódott emberek tömege gondolja azt, hogy a BDSM az, amit ott lát a videókon. És ha azt kérdezem, hogy de vajon miért lesz a sub engedelmes, akkor olyan hülye válaszok jönnek, hogy "mert ő azt akarja", "mert ezt élvezi", vagy "mert én azt parancsolom neki" (ó irgalom atyja ne hagyj el... :D). Hja igen, de hogy is jut el oda, hogy ezt megtegye? Na ezt már nem tudják. 

Sajnos még mindig falra hányt borsó a szavaink többsége, hogy megértsék a BDSM-et. Pedig van fent a neten ezer írás, oldalak tömege, ahol tanulni lehet, csoportok ahol beszélgetni lehet. Néha meg-megcsillan egy valódi dom, és ilyenkor tudom, hogy léteznek.  :pirul:  De való igaz, kevesen vannak. Tescosból Dunát lehet rekeszteni, de igaziból... Az drága kincs, nagyon drága. Meg kell becsülni. ;) 

4 hozzászólás |

"Érdekes"
#67 (2016-11-16 18:57:53)

Egy érdekes ismerkedés vette kezdetét pár napja. Az úriember rámírt. Szimpatikus volt, így beszélgetni kezdtünk. Mármint én azt gondoltam, hogy beszélgetünk... De idővel kiderült, hogy nála az ismerkedés kicsit furcsa. Mert akármit is kérdeztem, arra választ nem kaptam. Helyette kaptam BDSM képeket, hogy miként szeretne látni engem, és egy leírást, hogy mit tenne velem. 

"Kezeid kikötöm az ágyhoz kendővel és a szemed is bekötöm, hogy ne láss....
csak fehérnemű van rajtad...
ezután megcsókollak, Te viszonzod. Közben a kezem jár a testeden...
(Te érzed, hogy az alsó nacimban valami keményedik)
ezután a csókot a szádon felfüggesztem és egy kendővel elnémítalak, kipeckelem a szád és
ugy csókollak a szád szélét...
Te is szeretnél de nem tudsz és nő benned a vágy...
csókot folytatom a nyakadon, a füleden,
szépen lassan leveszem rólad a melltartód....
lefelé haladva a két dombocskádhoz leérek és ott szintén csókokkal halmozlak el.
Megmászom a 2 hegyedet....:) a nyelvemmel egészen a csúcsokig úgy hogy csúcs érzés legyen:)
ezután folytatom az utam a nyelvemmel a kezem pedig folyamatosan járja a tested....
hajadba markolok, cirógatlak, megérintelek.......
közben a nyelvem a hasadhoz ér, onnan pedig a combjaid közé:)
a bugyidtól is megszabadítalak.... miután levettem ott igen elidőzök....
közben belemarkolok a popsidba:) a combodba:)))
ezután valami becsusszan a combjaid közé:)) és..........
eközben ki vagy még mindig kötözve szád kipeckelve csak hümmögsz és alig várod, hogy hozzám érhess, egyre jobban éget a vágy.....
A többit meg éld át velem! :)"

Időközben persze kiderült, hogy ezeket a leveleket nem csak nekem küldte el, hanem "kivág-bemásol" módszerrel másoknak is. Milyen hasznos is, ha van egy-két barátnője az ember lányának, aki szintén keresgél. :) 

Így még várom a lovagomat. Az igazit! :) 

11 hozzászólás |

Komplexusok
#66 (2016-11-02 07:26:27)

Egy duci nőket kedvelő férfiember "tollából" olvastam, hogy a duci nők azért jobbak az ágyban, és azért törődnek jobban a partnerükkel mert hatalmas kisebbségi komplexusban szenvednek, nagy szeretet éhségük és önértékelési hiányuk van, és ahhoz, hogy megtartsák a partnerüket sokkal többet beleadnak a kapcsolatba. Nem akarom kétségbe vonni, hogy neki ilyen tapasztalatai voltak. Nyilván nem ok nélkül írta azt amit. És azt is tudom, hogy nem ok nélkül repülnek rá bizonyos férfiak a középkorú duci nőkre, hanem mert azt hiszik, ez könnyű pálya, könnyen megkapják a nőt. (És mekkorát koppannak... :D )

De elgondolkodtam. Nyilván önmagamból tudok kiindulni, és azokból a molett, duci nőkből, akiket én ismerek. 

Duci az vagyok. Nem kicsit. :) Az ágyban (is!!!) maximalista vagyok, ez az egyéniségemből adódik. Az élet minden területén a maximumra törekszem, nem elégszem meg soha azzal, hogy fél gőzzel csináljak bármit is. Nyilván ez a szexualitásomra is igaz, ahogy a kapcsolataimra is. Tudom milyen vagyok az ágyban, de nem tudom jobb vagyok-e mint egy vékony nő. Mondjuk soha nem is izgatott. Azt gondolom, közöttük is vannak olyanok, akik nagyon jók és olyanok akik nem. Ez nem a súlytól függ, hanem sokkal inkább a hozzáállástól.

DE! Önbizalomhiányom nincs egy gramm sem, sőt! :D Sem szeretethiányom, és az önértékelésem is nagyon a helyén van. Nem küzdök azért, hogy megtartsak egy olyan férfit, aki nem küzd azért, hogy megtartson engem. Sőt általában nem küzdök, mert ha ilyen praktikákhoz kell folyamodni, akkor már rég megette a fene az egészet. Vagy működik a kapcsolat mindenféle játszmák nélkül, vagy szívvel-lélekkel beleteszünk mindent (hátsó szándék, számítás és félelem nélkül), vagy hagyjuk a fenébe. Nem megyek bele eleve vesztett játszmákba. Nem vagyok az önmagam ellensége. 

Úgy együtt lenni valakivel, hogy közben folyamatosan meg akarunk felelni neki, mert ha nem akkor elhagy... számomra elég kiábrándító. Én senkinek sem akarok megfelelni, csak önmagamnak. Amíg tükörbe tudok nézni, addig oké a dolog. Úgy együtt lenni egy férfival, hogy közben az jár a fejemben, "jajj csak jól csináljam, mert ha nem akkor dob", erre nem is tudok mit mondani. Komolyan van aki így él? Aki így megy bele kapcsolatokba? Persze tudom, hogy van, csupán számomra felfoghatatlan és megérthetetlen. Ha nem vagyok elég jó neki úgy ahogy vagyok, akkor nem kezdek bele a kapcsolatba. Ez számomra teljesen egyértelmű. 

Sajnálom azokat az embereket, akik csak olyanokkal találkoztak, akik a frusztrációjuk miatt voltak velük. Ők még soha nem tapasztalták meg az igazi, felszabadult extázist, amit két egyenrangú ember kapcsolata adhat. Ahol nincs megfelelési kényszer, nem kell bizonyítani sem az egyik, sem a másik félnek, nincsenek elvárások. Hanem a dolgok működnek. Azért, mert két érett, egészséges gondolkodású, egészséges önbizalommal rendelkező ember talált egymásra. Amikor két ilyen ember kerül kapcsolatba, ott hatalmas energiák szabadulnak fel. Nem azért adunk egymásnak, hogy megfeleljünk, vagy mert félünk ha nem tesszük meg elhagynak, nem azon agyalunk, hogy "vajon most teljesítettem-e amit elvárt, vagy sem?". Hanem egész egyszerűen mert a szeretet együtt jár az adással és a gondoskodással. Mert jó adni. Jó örömet okozni. Jó mosolyt csalni a másik arcára. Jó gondoskodni egymásról. Ennyire egyszerű ez. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. :) Kívánom mindenkinek, hogy éljen át legalább egy ilyen kapcsolatot, akinek még nem volt benne része. :)

Erről az egészről ez jutott eszembe:

"Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát.
Nem látja igazi arcodat - mert nem szeret.
Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád.
Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi.
Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted.
Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is - de boldog nem lehetsz vele.
Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette."
(Müller Péter)




3 hozzászólás |

Tömeg, sorok, kockák
#65 (2016-11-01 06:38:02)

Hajnali gondolatmorzsák, csak úgy... :)


A másság mindig azt eredményezi, hogy sehova sem illünk be. Mindenhonnan kilógunk. Alul, felül, jobbra, balra, előre, hátra. Bármerre, csak ki. A tömegből, a sorból, a kockából. 

Visszagondolva az életemre, soha nem akartam tartozni egyetlen tömeghez, beállni egyetlen egy sorba, vagy beleférni bármilyen kockába. Sőt mindig ki akartam lógni mindenhonnan. :) Sokszor polgárpukkasztó voltam és csakazértis olyan dolgokat tettem, amivel másokat, az átlagot, az unalmas, prűd kockafejeket megbotránkoztattam. Élveztem, hogy vöröslő fejjel felháborodva bambultak rám. És élveztem, hogy voltak akik ugyanakkor elismerően néztek, hogy "hm, te legalább meg merted tenni". Nem tudom miért voltam és vagyok ilyen, csak azt, hogy ez vagyok én. Más. Sok tekintetben, vagy inkább mindenféle tekintetben. :)

Ma már nem pukkasztok szándékosan polgárokat. :) Ez a fiatalsághoz tartozott. De tudom, naponta tapasztalom, hogy a gondolkodásom, az egyéniségem, a szexualitásom már önmagában eléri ezt a hatást. Annyira kilógok mindenhonnan, hogy ez a legtöbb embernél kiveri a biztosítékot. És nem értenek... 

Egyszer azt mondta nekem egy dom, akivel beszélgettem már egy ideje, hogy döbbenetes mennyire ellentmondásos a külsőm és az aki valójában vagyok. Hogy ha valaki rámnéz, akkor egy visszafogott duci nőt lát, egy olyan hivatással, ami még véletlenül sem lenne összeegyeztethető a mazosub létemmel, és főként a szexualitásommal. Aki megismer, az rájön, hogy  valami rejtezik a felszín alatt, hogy van itt elég sok dolog, amiért érdemes mélyebbre ásni. És akinek odaadom a szívem, a lelkem, az megismeri azt, ki is vagyok valójában, ott lehull minden lepel, nincs már titok, felszabadulnak az energiák és robbannak. :) Egy bonyolult rejtvény vagyok, amit csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy megfejtsenek. És akkor még nem is beszéltünk arról, mi minden jár a fejemben! :D :D :D 

Nem egyszerű, viszont bonyolult és összetett. Ahogy mondani szoktam, ez vagyok én. Nem ajánlom magamat azoknak, akik nem szeretik a rejtvényfejtést, a mélyre ásást, a meglepetéseket. Nem vagyok való azoknak, akik az egyszerű dolgokat keresik. :D De ajánlom magamat azoknak a ritkán fellelhető férfiaknak, akik hozzám hasonlóan bonyolultak és összetettek. Akik nem csak egy síkban léteznek, hanem sokdimenizóban egyszerre. Akikben van hova és miért mélyre ásni, mert titkokat rejt a mély. És élvezik, ahogy rétegről rétegre lefejtve a fátylakat idővel megtalálják az énem közepét és benne önmagamat. Mert én is rettentően élvezem ezt a folyamatot, amikor van olyan férfi, akinél megtehetem. És aztán a végén ott vagyunk mindketten csupasz szívvel, lélekkel. Nincs ennél izgatóbb dolog a világon. :) 

"A testi meztelenség izgató,de a gyönyörök gyönyöréhez a lelki meztelenség segít."
http://www.thesecret.hu/blogok/secret-people/lelki-meztelenseg

2 hozzászólás |

Dominánsnak lenni
#64 (2016-10-30 21:31:24)

Egy másik, kifejezetten BDSM oldalon olvasgatva bukkantam erre a leírásra. Nagyon jól körülírja, mit is jelent a dominancia. Én magam is ezt keresem a férfiban, a domomban. :)

"Ebben a pár sorban érzékeltetni szeretném, milyen is domináns oldalam. 

Sokszor tapasztalom azt a fogalomzavart, ami a dominanciát korcsosítja a fejekben. Mitől is vagyok domináns? Nem attól, hogy megalázlak, és olyanokat kérek Tőled, ami kizárólag önös izgalmam fokozza, nem elnyomni akarlak, nem erőszak és még sorolhatnám a téveszméket...A dominanciám abban teljesedik ki, hogy ismerem a vágyaid, a gondolataid, s ezeket felhasználva, és a sajátjaimmal vegyítve s összhangba hozva, kinyitok Neked ezernyi kaput, amin, ha belépsz, újabb és újabb mélységekbe és magaslatokba repítelek, amik lefejtenek Rólad minden terhet. Tiszta leszel és önmagad, felszabadult és könnyű...boldog. A domináns fél valójában subjának a subja. BDSM kölcsönös örömszerzésről kell, hogy szóljon, egymás tiszteletére és bizalomra építkezve. 

Ezt adhatom. Semmi olyan nem történik, amit Te magad ne akarnál..., persze minden olyan megtörténik, amit én akarok. Akkor, hogy is...? Mert sosem kérnék olyat, amit tudom, egyáltalán nem szeretnél, viszont elérem, hogy többre vágyj a mostani gondolataidnál.

Továbbá ami az enyém, hozzám tartozik, azt óvom és védem, felelősséggel vagyok érte. Tanítom és nevelem, formálom, hogy még tökéletesebbé váljon kezeim alatt. Szeretem a szabályokat, amik ízét hamar megéreznéd, és nem hiszem, hogy egynél többször kellene figyelmeztetnem betartásukra. Ha még is, tudod, mivel jár...De ezek a dolgok drogként hatnak, lehet először ellenkezel, de hamar rákapsz, s egy idő után nem az a büntetés, hogy valamit meg kell tenned, amire kevésbé vágysz, hanem, ha azt mondom, inkább ne tegyél semmit..

Szóval, valami ilyesmi hozzám tartozni..."

1 hozzászólás |

Csend
#63 (2016-09-22 13:32:12)

Egy ideje valahogy nem volt igazán késztetésem, hogy írjak. Bennem is alakultak a dolgok, de körülöttem is. Igen, míg a való életben kapkodtam a fejem, annyi esemény követte egymást szinte állandóan, ide már nem maradt időm-energiám, ... kedvem sem talán. Nem gondolom, hogy ez baj lenne, nem kell, hogy mindig hangoskodjunk, néha jó a csend. :) És ki tudja, talán épp a csend kell ahhoz, hogy meghalljunk egy olyan hangot, ami addig a nagy csinnadrattában elveszett? :)

Most ilyen időszakomat élem. Nézelődős, olvasgatós, gondolkodós, mélázós, elmélkedős, beszélgetős, befelé fordulós, meditálós. És élvezem. Jó megállni és lelassítani egy picit ilyen téren is, és nem átszáguldani mindenen. Jó meghallani azokat a dolgokat, amiket eddig nem hallottam. 

Mindig azt mondtam: nem sietek, ráérek, kivárom a megfelelőt. De ez már átjárja minden porcikámat. És érzem, jó felé visz. Nem kötök méltatlan kompromisszumokat, és nincs késztetésem, hogy mindenáron legyen "valaki". Nem, most jó ez így. Csendben. :)

"Egyszer a sivatagban voltam a semmi közepén, az isten háta mögött. Csak én, a homok és a csend; de ha tudod, mit kell hallanod, akkor nincs csend, olyan zenét hallottam, amilyet még soha a csendben."
Eddie és a cirkálók 2. c. film

5 hozzászólás |

A kihagyhatatlan ajánlat
#62 (2016-09-06 13:05:50)

Ezt a levelet ma kaptam. Nem kell hozzá sok duma, úgy gondolom. Az ajánlat már-már kihagyhatatlan. :D Én mégis kihagytam! MEGINT! Tudom, mert nekem semmi sem jó. Na mindegy... :D 


Szia S.... vagyok, de Ö... néven is én vagyok Z....on élek. Őszinte leszek. Talán ilyen hölgyel tudnám elképzelni mint Te vagy az újrakezdést,sajnos korban elszaladtam meletted.Ha mégis kivételt képeznél velem,egy ismerkedés erejéig,kérlek írj.Soha nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Keresek egy nőt akit a tenyeremen hordhatok. Zöldséges vagyok, Szlovákiában van 2 boltom, túlsúlyomból 140kg kifolyólag magas a cukrom vérnyomásom pánik és szívbeteg vagyok.Kell egy nő,aki segít nekem átviszi az árut a 2 boltban és ott árul,vezeti a háztartást,mos,főz,takarít és az ágyban is jó.A zöldségezés csak heti 3 nap lenne a többi napokon a szomszédos kocsmában kéne kiszolgálni.Ha megfelelsz nekem az ágyban is,lakhatsz nálam ingyen,akár rögtön hozzám is költözhetnél. Több regisztrációm is van az oldalon,így több az esélyem. Ö....... voltam Z....ról, ne feledd, keress a többi regisztrációmon is.

20 hozzászólás |

Magyarázza a bizonyítványát
#61 (2016-08-31 09:00:02)

Független nő vagyok, kizárólag független férfival kezdek kapcsolatot. Sok oka van ennek, többek között az egyik legfontosabb, hogy egy BDSM kapcsolat alapja, sarkköve a bizalom. Aki feleséget, élettársat, barátnőt csal, az ezt már eleve bukta. Ennek ellenére naponta kapom az ívet, hogy de miért vagyok olyan, hogy csak független férfival, és tegyek kivételt, stb. 

A mai nap sem kivétel. Egy magát domnak képzelő férfi (aki akkor dom amikor én) magyarázza a bizonyítványát, hogy de a bizalomnak csak a dom és sub között kell fennállnia, nem úgy egyébként a világban. Hogy mivaaan???  :o  Tehát az egész világnak hazudik, nincs gerince hiszen nem áll oda a neje elé és mondja, hogy "bocsi drágám, de ez nem megy", hanem titokban akar félredugni, de azért ő még megbízható? Ilyenkor megjelenik lelki szemeim előtt a jelenet, ahogy hazamegy és pitizik a feleségének, az nehogy rájöjjön, hogy félrejár. Mert ahhoz gyáva, hogy felvállalja a döntését, hogy lépjen. De én higgyek neki, bízzak benne, nézzek fel rá?!?!?! Huh, hát ez nekem erős. 

Nálam a szabályok egyszerűek és tiszták. Egyenes ember vagyok, senkit nem csapok be, nem hazudok, nem dumálok félre, nem szeretek segget csinálni a számból, csak olyat mondok amiért vállalni tudom a felelősséget és csak olyan ígérek, amiről tudom, hogy meg tudom tartani. És ezt várom el visszafelé is. A BDSM-ben az egyik legcsodálatosabb dolog, hogy akinek valóban ez az élete, akinél ez a személyiségének elválaszthatatlan része, ott fel sem merül ilyen kérdés. Hiszen egyenes ember, szavahihető, megbízható. Aki nem ilyen, az max. kapargatja a BDSM felszínét, de nem érti és nem élt-él benne nap mint nap. Én nem ilyen domra vágyom. Olyanra, akiben vakon bízhatok. Mert amit én a kezébe teszek, az túl nagy felelősség ahhoz, hogy másként megtehessem.

Vaskalapos vagyok? IGEN! De inkább ilyen, minthogy reggelente ne tudjak a tükörbe nézni és szembe kelljen köpnöm magam a gerinctelenségem miatt. 

9 hozzászólás |

Milyen a „jó” alkalmi kaland – férfi, illetve női szemmel?
#60 (2016-08-07 09:28:01)

Érdekes cikk...
___

Milyen a „jó” alkalmi kaland – férfi, illetve női szemmel?

A nemi különbség egy szexuális aktus megítélésében, legérzékletesebben talán a prostitúció példájával szemléltethető: ami az örömlány számára gyakran megalázó, fájdalmas, elviselhetetlen és gusztustalan, az a kuncsaftnak olyannyira jó, hogy még fizet is érte! Emellett lássuk be, a nők nem állnak sorba a férfi prostituáltakért sem…

Miképp dicsekszik az éjszakai kalandjáról másnap a férfi a barátainak? „Hú, nagyon jó volt a csaj. Egész éjjel szexeltünk!” És a nő? „Küldött utána egy SMS-t…” Mert ez azt jelenti, hogy jó voltam, és talán szeretne még folytatást.  A nő kapcsolat-, a férfi teljesítményorientált. (A világ persze nem ennyire fekete-fehér, sőt, leginkább kevert, de most fogadjuk el hasznos munkamodellnek e dichotóm feltételezést).

Ebből aztán számtalan félreértés tud születni. Leginkább talán a „prédahívás”-nak (booty call) becézett jelenségnél gyakori az aszimmetrikus értelmezés. Nő: „Na, ismét keres. Alakul ez…” Férfi: „Ráírtam ötre – már megint ez volt a leggyorsabb!”

Mai „kavarós” korszakunk (hook up culture) fontos kiszolgálója a Tinder, ami szintén egy markáns nemi és értelmezésbeli különbségből táplálkozik: a „to tinder” eredendően alkalmi szexet jelent, s a fő funkciója, hogy egy gyors szeánszra egymás mellé sodorja a feleket. A férfi: ennek nagyon örül („végre egy értelmes alkalmazás!”). A nő is, bár úgy gondolja, hogy oké, ez a könnyű kalandokra és a cédavirág nőknek született főként, de majd én megmutatom – egyébként pedig párkapcsolat is lehet belőle.  Ja, s mit lehet tenni, ez ma a sztenderd ismerkedési platform.

Kettő markáns nemi különbséget mindig minden felmérés igazol, ezek: a férfiak nagyobb önkielégítési gyakorisága, valamint az alkalmi kalandokhoz való pozitívabb viszony!

Lássuk hát a női-férfi logika közti különbséget! Előtte azonban fontos tudni, hogy a nő számára az alkalmi kalandok mind szexuálisan, mind pedig érzelmileg általában sokkal kevésbé kielégítőek, mint a férfinek (lásd bevezető rész).

Női szemlélet: ha rossz volt, az rossz. De ha jó volt, akkor miért nem folytatjuk??? (Egyébként pedig, ha rossz volt is még dolgozhatunk rajta…)

A férfi viszont ezt nem így értelmezi, hanem inkább úgy, mint egy vendéglőben elköltött kellemes gasztronómiai élményt: jót ettem, de ettől még nem veszem feleségül a szakácsnét, és nem költözöm be az étterembe! Jó volt - ennyi. Ha erre járok, még lehet, hogy beugrom!

De milyen akkor egy mindkét fél számára pozitív kaland? S létezik-e egyáltalán ilyen?

Férfi részről nagyjából így hangzik ennek summázata: nekem izgalmas volt, bébike sem reklamált, így az önmagamról kialakított „jóember” imidzsem nem sérült, elvégre én csak jót tettem vele (is). Nárcisztikusabbak ezt a „Hú, de jó voltam!” mondattal még kiegészíthetik.

Nőknél hajtóerő leginkább az önértékelés, a „kellek én még valakinek” érzés megélése. Ehhez képest általában csak második – vagy sokadik – cél a szex öröme. Érdekes egyébként, ahogy a Tinder-viszonyok rendszerint alakulnak: a férfi jellemzően apait-anyait belead, romantikusan udvarol, élvezi a hódítás izgalmát. Az együttlét kerek, szinte „párkapcsolati” (ez persze jól összezavarja a nőt).  Majd megbeszélnek egy következő alkalmat, amit jellemzően a férfi lemond, s eltűnik. A nő nem érti, jelentkezik – amire a férfi boldogan reagál, s lesz a dologból még egy (azaz: EGY) együttlét, mert ez pedig már a férfi önértékelését fényezi: tehát ennyire jó voltam! Na, ugye, hogy lehetne nekem tartós párkapcsolatom, csak hát még nem vagyok rá felkészülve! S ezen felbuzdulva egy nagyobb mennyiségű szívecskét és szuperlájkot küld újabb lányok felé az említett alkalmazáson.

Ahogy Karinthy mondta – mind mást akarunk: a férfi a nőt, a nő a férfit. Gyakran ráadásul nagyon másként. De néha azért mégis csak összehangolódunk. Ennek pedig egyetlen karmestere van: a szerelem!

Hevesi Krisztina /szexuálpszichológus/

http://www.stylemagazin.hu/hir/Milyen-a-jo-alkalmi-kaland-ferfi-illetve-noi-szemmel/15805/keresd-a-not/lelekhangok#

7 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-89]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.