Simple vásárlói tájékoztató







Mérleg

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 116


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Mérleg
#116 (2017-12-31 10:51:46)

Na nem olyan...  :D  Az év végi mérleg.

Nagyon mozgalmas 6,5 év van mögöttem a válás óta. Volt hogy a poklot jártam, volt hogy a mennyet. Volt, hogy úgy éreztem rám talált az igaz szerelem, és volt hogy rájöttem, tévedtem. De akárhogy is, egy dolog biztos: tanultam. Ilyen sokat, ilyen töményen soha korábban nem volt módom tanulni önmagamról és a többi emberről.  ;) 

Önmagamról fontos tanulni, hiszen azzal több leszek, azzal építkezem. Másokról pedig gyakran fájdalmas, de azt is megtanultam, hogy a gyötrelmes leckék is fontosak az életben, azoknak is van valami oka és célja. 

Vesztettem el embereket, barátságokat, szerelmeket. De nyertem is embereket, barátságokat és szerelmeket. Ragaszkodtam, féltem a veszteségtől, majd elvesztettem amitől féltem hogy elvesztem. Sírtam, összeomlottam, majd letöröltem a könnyeimet, felálltam és még nagyobb elszántsággal kezdtem újra elöről mindent. És nagyon sokat nevettem is.  :) 

Most, 2017. legutolsó napján elmondhatom, hogy valamiféle nyugvópontra jutottam. Végképp sikerült minden régi szálat elvarrnom, minden értelmetlen ragaszkodást elengednem, minden rossz érzést szabadon engednem. Pontot tettem oda, ahová kellett, a könyvet becsuktam és felraktam a polcra, ahol a helye van. 

Volt amikor meg kellett állnom, mert ahogy az indiánok mondják: "Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér.". Megálltam, és utolért. És most valamiféle egyensúly, béke költözött belém.

Kérdeztem, figyeltem, gondolkodtam, kerestem a válaszokat. Van amiket megtaláltam, és van amiket még nem. De idővel azok is meglesznek. :) 

Szabaddá váltam. Itt ülök és csak az jár a fejemben, hogy teljesen szabad vagyok. Nem csupán fizikálisan, hanem ami a legfontosabb: érzelmileg! Minden lánctól megszabadultam, mindentől ami visszahúz. 

Én ma egy nagyon jó baráti társasággal megyek bulizni, tehát mindenképpen emlékezetes lesz ez az évzáró és a következő év kezdete. :D 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek egy nagyon boldog 2018-as esztendőt, sok nevetést, sok örömet, békét a lelkekben, szerelmet a szívekben, felejthetetlen szeretkezéseket, sikereket az életben, és hogy mindenki kapja meg azt, amire a szíve legmélyén vágyik!  :D  :D  :D 

Két kedvenc előadóm zseniális előadásával búcsúzom az idei évre:

https://www.youtube.com/watch?v=OKoW6IIyTQA

14 hozzászólás |

Hozzászólások

esther
#14 (2018-01-05 17:12:18) |
Nyuszi!

Szívem szerint privátban küldtem volna el, de aztán úgy gondoltam annyira passzol ide ez a cikk.Bocsánat, hogy nem saját gondolat, de annyira igaznak érzem.

Puzsér szerint:

“A mai világban mindenki a boldogságot keresi, melynek alapvető feltétele, hogy megtalálja az „igazit”. Mindenki azzal számol, hogy ő maga természetesen az igazi, már csak az igazi társ hiányzik – ez azonban szinte soha nincs így. Nagyon személyes kudarcok nyomán ismertem be ezt. Belül kell, hogy megváltozzak, mert így alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra – és ez sajnos a nemzedékem zömére ugyanígy vonatkozik. Mindenki azzal hülyíti magát, hogy az igazit keresi, csak közben lehetőleg továbbra is élhesse ugyanazt az elköteleződésmentes és önfeledt sorozatmonogám vagy szingli életet – csakhogy ennek az élethazugságnak előbb-utóbb lejár a szavatossága. A mai párok legfeljebb három-négy év alatt rendszerint elhasználják egymást: a chipseszacskó kiürül, és a szemétbe kerül. Ma a reklámok, a videóklipek, a filmek és a sorozatok mind-mind élményfüggésre szoktatnak minket. Az a férfi, aki negyvenéves koráig ötven-hatvan partnert „elfogyasztott”, hirtelen egyszer csak leáll, mert megtalálta az igaz szerelmet, és ezután húszévnyi boldog, monogám együttélés következik? Ilyesmit én még nem láttam, és nem is nagyon tudok elképzelni. Húszévnyi el nem köteleződés ugyan mitől csapna át egy húsz éven át tartó romantikus házasságba?”


pandora
#13 (2018-01-04 20:07:07) |
#ducinyuszi: 
Szerintem is gáz az a társfüggőség ami van manapság. Egyáltalán nem ok a boldogtalanságra ha az embernek nincs társa. Sőt!

Igaziból pont a szerelem után jön boldogtalanság, én boldogtalan eddig csak átmenetileg és általában valaki/valami miatt voltam, de az idővel mindig megszűnik. 
Ezért beszéltem színuszhullámról...ahhoz sajna az alja is hozzá tartozik. :) Aki a tetejét szeretné, annak az alja is jár ajándékba. :D

Épp az a különbség hogy míg egyedül egy konstans kiegyensúlyozott állapot van, addig szerelmi kapcsolatokban fent és lent van. Csak néha olyan jó a fent, hogy megéri a lentet is.
ducinyuszi
#11 (2018-01-03 18:42:56) |
*pandora: *

Persze, hogy más az egyik és más a másik. És nyilván mindenki vágyik a felhők felett lebegősre, ami természetes (én is). De amíg az nem jön, addig savanyúan, önsajnálatban élni jobb, mint megpróbálni megtalálni a jót, a szépet mindenben, és örülni a mindennapoknak?

Sajnos ezt látom magam körül: boldogtalan vagyok, mert nincs párom. Miért? Ennyire társfüggők az emberek? Ennyire csak a másikban tudják megtalálni az örömet?  Ennyire nem tudják egyedül jól érezni magukat? Persze látom, hogy így van. De valaki magyarázza már meg, hogy miért??? Miért csak azt látják, ami nincs? Miért nem azt, ami van? 

Én nem szeretem rosszul érezni magam. És nem szeretek depressziós lenni. Ideig-óráig természetesen engem is leterítenek bizonyos dolgok, de nem szeretem sokáig sajnálni magam, mert nincs értelme, nem vezet sehova. Inkább megrázom magam és felállok. 

Na mindegy, nyilván nem fogom megérteni. De én így látom ezeket a dolgokat. :) 
pandora
#10 (2018-01-02 23:30:48) |
#nobody: 
Ez duplalájkos bölcsesség! A boldogság relatív. Igaz! Ha már volt valami jobb, akkor beköltözik az addig jónak tartottba az az érzés hogy van jobb is - úgy meg már nem olyan jó a jó. :)

Egy barátom azt szokta mondani amikor kesergek (egy éppen aktuális zuhanás miatt), hogy le kéne dobni a dzsungelbe egy ejtőernyővel kaja és víz nélkül, és egyből nagyon kevéstől is boldog lennél. :)
pandora
#9 (2018-01-02 23:08:37) |
#ducinyuszi: 
Érdekes, ki hogyan értelmezi a boldogságot.
A torta boldogít jobban, vagy a jóllakáshoz kényelmes mennyiségben rendelkezésre álló kenyérmorzsák... :)

A torta (a szerelem) finom, múlandó eufórikus élvezet. Jó benne lenni, amíg benne van az ember. De múlandó, kockázatos, és hatalmas eséllyel gyomorrontással is végződhet.

Egy kenyérmorzsa-hegy (kiegyensúlyozott, minden tekintetben a helyére került rendszerben élni) nyugodt, nem okoz gyomorrontást, és vészes éhségérzet sincs. De eufória sem. :( 

A színuszhullám a jobb vagy a konstans állandó? Kinek mikor mi. Ez olyan mint a vár. Aki kívül van az be akar menni, aki belül van az ki akar jönni. Vagy olyan mint a nők többségének a viszonya a melléhez vagy a hajához. Akinek kicsi az nagyot szeretne, akinek nagy az kicsit szeretne, akinek rövid a haja az növeszti akinek hosszú, folyton azon tépelődik levágassa-e. :D

Nagy magaslatokba menni veszélyes mert nagyot lehet esni...én mégis valahol mindig azt élvezem igazán. (Persze esés és gyomorrontás közben inkább a másikat preferálom...) ;)
ducinyuszi
#8 (2018-01-02 17:59:34) |
*nobody: *

Így-így-így! :) Valójában ez a szó az érzéssel együtt olyan megfoghatatlan. 

Amikor olyan igazán, felhők fölött járósan szerelmes és boldog voltam, akkor azt éreztem: ez az!
Amikor elégedetten, békésen, vagy mondjuk úgy, megelégedetten élem napjaimat, akkor úgy érzem: ez IS az!
Amikor a gyerekeim elmondják mennyire szeretnek, azt gondolom: ez IS az!

Nyilvánvaló, hogy különbség van ezek között az érzések között. Mégis úgy gondolom valahol-valahogy mindegyik egyfajta boldogság (vagy megelégedettség)-érzés. És akkor mondhatjuk az életünkre, hogy boldog, ha sok ilyenben van részünk. A boldogság szerintem nem egy folyamatos egyenletes vonal, hanem ez is változó, van amikor gyengébb, van amikor intenzívebb.

Ha életünk fókuszát nem a hiányra (boldogság hiánya) helyezzük, hanem megtanulunk örülni annak, amink van, ha hálásak vagyunk az apró örömökért, akkor sokkal boldogabbnak érezzük magunkat annak ellenére is, ha épp nem repdesünk a felhők felett a szerelemtől. És bár lehet, hogy ezek valóban kenyérmorzsáknak tűnnek, de ha elég sok kenyérmorzsát eszünk, elmúlik az éhségünk is. ;) Ahogy a örömmorzsák idővel megadják azt az érzést, amit addig hiányoltunk. Hogy ez megelégedettség vagy boldogság? Talán majd egyszer jön egy nagy filozófus, és megmondja nekünk.  :) 

 
nobody
#7 (2018-01-02 12:17:40) |
#ducinyuszi: food-to-go:
Sajnos (vagy nem :D ) van az a helyzet, amikor az ember tulajdonképpen boldog, de mégsem az, mert tudja, hogy van (mert már belekóstolt) olyan amikor még boldogabb lehetne.
A boldogság nagyon relatív.
De lehet, hogy nincs is tökéletes boldogság!? :( 
Átéltem már sokszor, de az is lehet, hogy ha a körülmények miatt nem tartott volna viszonylag rövid ideig, akkor az sem maradt volna meg tökéletesként az emlékeimben. ;) 
Vagy keverjük a megelégedettség és a komfort érzését a boldogsággal?
Nekem a boldogság mindig a szerelem euforikus érzésének és a szexuális kielégültségnek az együttesét jelenti. És ennek ellentmond, hogy a gyerekeim születésére, vagy több jól sikerült, felhőtlen nyaralásra is így emlékszek vissza. :o  
Vannak a boldogságnak fokozatai???
Örök kérdés.
Kicsit zavaros. 
"Csak egy szó a boldogság..."
Sokat írtam/írtunk már erről.

Boldogságos új évet mindenkinek! :D 
ducinyuszi
#6 (2018-01-01 22:53:26) |
*food-to-go: *

Igen, akkor te azt a típusú boldogságot keresed, ami nagyon ritkán adatik meg az ember életében. Így már érthető... :) 
food-to-go
#5 (2018-01-01 22:49:49) |
#ducinyuszi: apró örömök, olyanok, mint a kenyérmorzsák, amik segítenek túlélni egy hosszú éhezést
a barátnőm azt mondta egyszer: ebben a korban már az is öröm, ha nem fáj semmi
hm
semmiképp nem azonos a boldogság szerintem a nyugalommal, épp, hogy nem! a boldogság magas fokú izzás, feldobottság, a lélek szárnyalása
lebegés a föld felett, nem hiányzik semmi, nem érdekel semmi, mindenkit szeretsz, és legszívesebben adnál másoknak is ebből a csodás, szinte földöntúli érzésből
drog lenne? tudjisten... ez még mindig te vagy, de a legjobb önmagad
ducinyuszi
#4 (2018-01-01 21:58:26) |
*bootslovers: *

Köszönöm! Neked is szép új esztendőt! :)
ducinyuszi
#3 (2018-01-01 21:54:06) |
*food-to-go: *

Köszönöm! :)

Mi a boldogság? Van valaki, aki ezt teljesen objektíven meg tudta már fogalmazni? Úgy gondolom ez egy megfoghatatlan szó, gondolat, idea. Boldogság... Te mit értesz boldogság alatt? 

Arra határozottan emlékszem, mikor voltam igazán, felhőtlenül boldog utoljára a szó klasszikus értelmében, ebben igazad van. 

Most békét érzek, harmóniát, kiegyensúlyozottságot, szabadságot. Nem azonos a két érzés, ebben is igazad van. De talán valahol mindkettő egyfajta boldogság. Nem lehetséges? 

Nem lehet, hogy többféle boldogság létezik? Vagy inkább nem lehetséges, hogy a boldogságnak többféle szintje van? A csendes megelégedettségtől egészen a rendkívül intenzív örömérzetig. Mindegyik boldogság, csak másképp és más mértékben?

Te mikor éreznéd magad boldognak? Mikor mondanád ki, hogy "igen, most boldog vagyok"? 

Az emberek többsége mindig más embertől vagy eseménytől várja a boldogságát. 
"A gyermekeim boldoggá tesznek." 
"Majd boldog leszek, ha szerelmes leszek, ha lesz egy párom aki igazán szeret." 
"Boldog leszek, ha lesz elég pénzem." Stb.
Ezeket nevezzük boldogságnak? Te erre gondolsz, amikor azt mondod, hogy boldog vagy?

Elmondom én mit gondolok. :) 

Boldogság, amikor reggel felkelek, és mosolyogni tudok.
Boldogság, amikor a gyermekeim átölelnek és azt mondják "szeretlek".
Boldogság, amikor a nap megsüti az arcomat és becsukott szemmel élvezem a melegét.
Boldogság amikor a termálvízben áztatom magam és élvezem az élményt.
Boldogság amikor a vízparton ülök csendben és nézem-hallgatom a hullámokat befelé figyelve.
Boldogság, amikor például olyan emberekkel találkozom, akik annyira örülnek nekem, hogy elsírják magukat, mert hosszú idő után végre személyesen is megismerhetnek.
Boldogság, amikor bármilyen módon segíteni tudok valakinek.
Boldogság amikor látom gyermekeim önfeledt nevetését.
Boldogság, amikor elérek valamit, amit nagyon szerettem volna, amikor meglépek egy fontos lépést. 
.....
És igen, boldogság, amikor olyan férfi van mellettem, olyan párom van, akinek a kezébe nyugodtam letehetem szívem-lelkem-testem minden titkát, mert tudom ő még jobban vigyáz rá, mint én tenném. Miután ez rendkívül ritka kincs, így ezért talán az egyik legnagyobb boldogságnak érezzük. A megfelelő társat megtalálni az életben talán az egyik legnagyobb kihívás. Ez az oldal, pont ennek a bizonyítéka, hiszen ha mindenki a megfelelő párral élné az életét, akkor erre az oldalra nem lenne szükség. ;) 

Sokféle boldogság van. Az egészen aprótól a nagyon nagyig. Miután 22 hónapja nincs párom, így ezt a fajta boldogságot egy ideje nem élhetem át. Mégsem érzem magam boldogtalannak. Azt sem tudom mondani, hogy nem vagyok boldog, és azt sem, hogy boldog vagyok. Nem tudom meghatározni, hogy a boldogságnak jelenleg melyik lépcsőfokán állok. De az biztos, hogy bár az életem távolról sem tökéletes, és számtalan megoldandó feladat áll előttem, de minden nap arra törekszem, hogy tudjunk nevetni, hogy este mosollyal feküdjünk le, hogy találjunk az életben olyan apró dolgokat, amik boldoggá tesznek. 

Nem tudom kitől származik ez a gondolat, de nagyon egyet tudok érteni vele:

"Soha ne aludj álom nélkül, soha ne kelj cél nélkül. 
Ne élj senkiért, aki nem kész arra, hogy érted éljen. 
Emlékezz: egyetlen nap sem olyan, mint a másik, és senki nem olyan, mint te. 
Egyetlen ember van, aki egész életedben boldoggá tud tenni, és ez az ember TE MAGAD vagy."  ;)  :) 




food-to-go
#2 (2017-12-31 22:32:57) |
neked is boldog újévet!
tudod, én is úgy vagyok, hogy nyugodt, elégedett, kiegyensúlyozott embernek érzem magam... de boldog nem vagyok! :) nagy a különbség
nincs kép bootslovers
#1 (2017-12-31 19:50:50) |
Ha a mérleg szépen mutat, akkor már -én is csak szép új évet kívánok neked-nektek. 
 :*  :D  :vigyor: 












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.