Simple vásárlói tájékoztató







Varnyu

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > varnyu


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


varnyu blogja


Varnyu
Vagyok, aki vagyok és leszek, aki voltam


Gratula :)
#33 (2016-12-29 01:27:30)

*Évvégi meztelenkedés*

A szövegírónak meleg gratuláció. Nagyon ötletes és nagyon szórakoztató :)

Nincs hozzászólás. |

Egy vén vadász :)
#32 (2016-12-23 15:15:35)

== Results from bdsmtest.org == 

85% Switch 
83% Primal (Hunter) 
76% Vanilla 
72% Primal (Prey) 
70% Dominant 
63% Brat 
60% Submissive 
54% Masochist 
49% Brat tamer 
49% Experimentalist 
44% Rigger 
37% Master/Mistress 
37% Rope bunny 
36% Ageplayer 
36% Degradee 
24% Girl/Boy 
21% Degrader 
20% Daddy/Mommy 
17% Sadist 
14% Slave 
12% Owner 
11% Non-monogamist 
6% Pet 
6% Voyeur 
2% Exhibitionist 

Na jó, ezeket azért lényegében tudtam magamról. Alapvetően - itt - switchnek számítok.
De a szexualitásomra leginkább a vanilla a jellemző.
Nagy szerepet játszik nálam a "vadászat". De majdnem ugyanannyira zsákmány is szeretek lenni.
A dominancia erősebb bennem, mint a szubmisszivitás.
Szeretek csibészkedni. De majdnem annyira szeretem, ha egy velem csibészkedőt 'igazgathatok'.
Még mindig jelentős a mazochizmusom.
És kisérletezni is szeretek.

És a lista másik vége, amiktől már nagyon messze állok:
Nem vagyok magamutogató, nem szeretem a mások előtti szexet.
Nem szeretem nézni sem mások szexuális cselekményeit.
Nem játszok állatot senki kedvéért.
Nem vagyok szolga és nem vagyok tulajdonos. 
Nem vagyok szadista.
A való életben monogám vagyok, kizárólag gondolatban játszottam el régebben az én+több pasi felállással.
És semmi kedvem egy partnerkapcsolatban anyáskodni.

Ezt a százalékos arányt csak igy tudom értelmezni :)

Nincs hozzászólás. |

Utózönge
#31 (2016-12-22 10:52:29)

Átgondoltam és levontam a tanulságot:

Fétisiszták kiméljenek. Nem nekem valóak.

Nem akarok mégegyszer egy fétistárgy lenni, egy láb, egy kéz, vagy bármi más. Én egy egész ember vagyok, minden értékemmel és értéktelenségemmel egyetemben. Vagy érdeklődik utánam valaki így is, vagy sem, nem probléma.

Soha nem szeretném mégegyszer valakitől azt hallani, hogy
- beleszerettem a kezedbe
- beleszerettem a lábadba
- vonzó az agyad
satöbbi ...

Nincs külön csak kezem vagy lábam, ÉN vagyok.

Nincs hozzászólás. |

Morzsányi luxus
#30 (2016-12-17 14:00:47)

Már csak egy morzsányi reményt hagyott meg magának az évtizedek kegyetlen és az érzelgősséget teljesen nélkülöző takarításai után. Azok a fölösleges dolgok, amiket megtanult kidobni. Dolgok, érzelmek, emberek. Ha már betöltötték a funkciójukat, lejárt a kihordási idejük, mehettek.

Egyetlen morzsányi irreális remény. Annyit enged meg magának. Ami egy ívbe foglalja a halomba gyűrt takarókat sok évvel ezelőttről a pár napos keserű fahéjjal …

És ha megengedné, még mindig képes lenne szélvihart támasztani a lelkében …

Bár magában mindig is tudta, hogy … na szóval, ez nem az, amiből bármi is lehetne …

De ezt a morzsányi luxust még mindig megengedi magának. Olyan picike …Elfér a lelke legkisebb zugában …

... ameddig majd ezt is ki nem vágja a szemétbe. 
Mert odavaló.

8 hozzászólás | múlt  

Keserű fahéj
#29 (2016-12-16 22:19:48)

Fahéjas tejbegrízt ettem.

Ugyan honnan jutott eszembe, hogy közben beírjak egy nicket valahol a keresőbe? Nem tudom. Néha meg szoktam nézni. Pár havonta. Amikor a legutóbb láttam, konstatáltam, hogy milyen régen lépett be …

Sajnos nincs ilyen név.

Ő volt az utolsó, akit szerettem. Szerelemmel. De a sors nem akarta. Talán jobb is.

Mi van ezzel a fahéjjal? Megkeseredett?

Most nem más, mint egy zöld pötty a gmailben.

Francos fahéj … Olyan keserű, hogy sírni kezdtem tőle.

14 hozzászólás |

Én vagyok az a hiéna :)
#28 (2016-12-15 20:55:42)

Én vagyok az a hiéna, aki egy levelet *NEM* teljes terjedelmében - *mert nem szerepelt benne a nick, sem az, hogy hol kaptam* - blogbejegyzésbe tettem valahol, még az sem lényeg, hogy hol. Bár sok ember kedves levélnek tartotta, de mindegy. 

Én vagyok az az embernek sem nevezhető, legyek inkább hiéna? oké, egyszer ezt a nicket is ki fogom próbálni, leszel a tündér keresztapám, édesem? ... szóval gátlástalan és erkölcstelen. 

A levél alapján az úr nem azonositható.

A blogja alapján és itt idézek "amolyan fekete károgó madárnak nevezett egyén" a nickem viszont azonosítható :)

Na ennyit az erkölcsös viselkedésről :)

4 hozzászólás |

Szabadság
#27 (2016-12-15 19:47:51)

*Szabadság*

Még a felhős alkonyat is gyönyörű, ha az ember a sejtjeiben érzi a szabadságot.

Nincs hozzászólás. |

add magad
#26 (2016-12-14 23:27:52)

add magad
hogy használjalak
hogy öszintén
önző legyek
és ne hazudjak
semmi olyat
hogy én mindig
jó ember leszek
add magad
hogy néha
szégyen nélkül
gonosz legyek
add magad
hogy öleljelek
közben
húsodat tépjem
add magad
hogy végre
ne könnyekkel
a szememben
hanem mosollyal
az arcomon
boldog legyek

add magad
hogy szabad legyél
és szabad legyek

2 hozzászólás |

“Vegytiszta” D/s"
#25 (2016-12-12 19:27:36)

– Azt mondod, már teljesen beuraltál és akkor használsz, amikor csak akarsz?
– Én azt mondtam, hogy nem te dirigálsz. Én vagyok a főnök.
– Ezt egy éve még nem engedtem volna meg neked, de már élvezem.
– Tudod, hogy meglehetősen toleráns főnök vagyok és igyekszem figyelembe venni az igényeidet. Azaz jó főnök vagyok.
– Már nem sok igényem van. Szerintem már fontosabb, hogy neked jó legyen.

Önzés és/vagy önzetlenség …

A példa szexmentes … Mondhatni, hogy “vegytiszta” D/s.

Nincs hozzászólás. |

Lepke-lét
#24 (2016-12-11 16:50:06)

Régesrégen, egy másik galaxisban egyszer én is lepkének éreztem magamat.
Az is voltam. Örültem és szárnyaltam szabadon.

Közben úgy megrészegített a lepke-lét boldogsága, hogy nem számoltam egy dologgal.

A lepke-lét a biológiában egy lény
harmadik,
utolsó
és legrövidebb életszakasza.

Nincs hozzászólás. |

Néma kacsa? (Boszorkánymesék 2.)
#23 (2016-12-10 09:05:14)

Ült előtte a padlón és csillogó szemmel nézett rá. Most nem a tenyerén, mert nem kell elkényeztetni. Úgyis túl nagy a vartyogója néha.

“Miért nem kutyát tartasz inkább? Szeretnéd, ha a kutyusod lennék?”
“Nem. Nem akarom, hogy kutya légy.”
“Miért jobb a béka?”
“A béka különleges. Kutyája mindenkinek lehet. De békája nem. Igen, a béka különleges és ritka. És egy Boszorkányhoz sokkal jobban illik, hogy békája legyen, mint kutyája.”

Ha legközelebb azt kérdezi meg, hogy miért nem elefánt, esküszöm magamnak, hogy felrúgom. Vagy falhoz vágom. Vagy levest főzök belőle.

Vagy néma kacsává varázsolom. Az sem rossz.

2 hozzászólás | boszorkánymesék  

Feleség-ség
#22 (2016-12-09 16:09:04)

Volt egy lány. A huszas éveiben érezte, hogy vágyai vannak. Eldöntötte, hogy feleség lesz.
Megfőzött néha egy ebédet, kimosott pár ruhát, elmentek moziba. Ez tetszett neki.
Na – gondolta – ez a feleség-ség. Ezt bármikor meg tudom csinálni.

Meg is csinálta. Elég sokszor.

Aztán megöregedett. Feleség-ség hiányában jobb lett a tartása, nagyobb a büszkesége. És olyan tüzet látott a szemében, ha tükörbe nézett, ami feleségként soha nem volt benne.

Rájött, hogy a feleség-ség soha nem volt nekivaló.

A valóságommal bármi egyezés egyáltalán nem a véletlen műve.

4 hozzászólás |

Mai mese tanulsággal (Boszorkánymesék 1.)
#21 (2016-12-08 18:13:21)

A Boszorkány még üldögélt egy kicsit a mohos fa odvába vájt kunyhójában. Élvezte a bársonyfekete éjszakát, a hajnali madarak gyenge csippanásait. A zöldbékán elmélkedett. Ha képes lesz belőle királyfit nevelni, az maga lesz a csoda … Hiába Boszorkány már vagy ezer éve, ennek a rusnya békának nem lesz elég egy csók, hogy átváltozzon. Néha az jut róla az eszébe: ez a béka egy borzalom …

Ma este is … Ott ült a Boszorkány tenyerén, kidüllesztette a mellét, hogy nagyobbnak, valakinek látsszék … És nyomta, nyomta a sódert. No, csináljunk vele valamit, mert különben képes lyukat vartyogni az oldalamba …

“Jól megmosolyoglak magamban. Úgy próbálod elővezetni a kis perverz ötleteidet, amit szeretnél megélni, hogy megpróbálsz úgy csinálni, mintha ezt valami kihivásnak vagy ajándéknak kéne tekintenem. Noha semmi mást nem szolgálnak, mint a te élvezetedet. Ráadásul magadban tökéletesen tudod, hogy minden gond nélkül meg tudnám tenni. Hiszen Boszorkány vagyok.

Pedig sokkal egyenesebb lenne, ha szépen megkérnél, például igy: “Kedves Boszorkány Úrnőm, nagyon szeretnék bizonyos dolgokat megélni Veled. Remélhetem, hogy kegyes leszel és megteszed?”

A viselkedéseddel még komoly problémák vannak, rusnyabéka. Leginkább abban szorulsz nevelésre, hogyan kell egy békának tisztelettel (és persze okosan) a Boszorkányával beszélnie. Ezt lesz neked a legnehezebb megtanulni ….”

Boldogságos denevérszárny … Lehet, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam – morfondírozott magában. – Miért nem kerestem egy könnyebb természetű békát magamnak? Hiszen annyian ugrálnak itt, hogy néha lépni sem lehet tőlük …

Miért? – tette fel magának már nevetve a kérdést. És még nagyobb nevetéssel meg is válaszolta – Hát mert szeretem a kihívásokat.

Nincs hozzászólás. | boszorkánymesék  

anyámborogass :)
#20 (2016-12-08 00:19:32)

18 éves hamvas ifjú privire hiv, majd a köszönések után megkérdezi, hogy szeretem-e a harmincas korosztályt ...

elég jól megtanultam számolni. tudom, hogy a 18 az nem a 30 és 39 között van a számegyenesen. azaz ÉN nem vagyok hülye :)

ő már inkább ;)

6 hozzászólás |

Minden csak nézőpont kérdése
#19 (2016-12-07 17:02:57)

Mai fikcióm:

– Milyen érzés egy nyilvános parkban szőnyeggé aláznod engem?
– Milyen érzés neked, ha egy nyilvános parkban felemellek Magamhoz és egy ideig az Úrnő szőnyege lehetsz? Ez nem alázás, kedves. Hanem ajándék.

Nincs hozzászólás. |

És ez most nem játék
#18 (2016-12-06 21:39:42)

Foglalj helyet. Azt mondtad, hogy ma nem a Nőhöz szeretnél jönni, hanem a Dominához. Természetesen ez az egyetlen kérés az, amit respektálok.

Itt most két személy van jelen. Egy Úr és egy szolga. Nem Úrnőt mondtam, mert ebben a funkcióban lényegtelen a nemünk. Csak a funkciónk számit. Teljesen mindegy, hogy ki a nő, ki a férfi, nem lényeg. Ennek értelmében egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy neked lesz-e erekciód, vagy akár orgazmusod. Ha lesz, lesz, ha nem, nem. Számomra teljesen lényegtelen. Itt most nem férfi vagy, én nem vagyok nő, Én Úr vagyok, te meg egy szolga.

Kizárólag azért vagy itt, hogy az Én szórakoztatásomat szolgáld.

És ez most nem játék.

4 hozzászólás |

Játék határok nélkül?
#17 (2016-12-06 16:54:23)

– Nem tudom hogyan, de én már nem játékra vágyom …
– Az játék, amikor azon jár az eszem, hogy milyen jó lenne, ha most a talpam alatt lennél? Én már ezt nem igazán tartom játéknak …
– Nekem a vágyam lett. Ez komoly függőség alá vonás. A rabszolgád, tárgyad leszek.
– Van valami kötés köztünk. És most ne nyissunk arról vitát, hogy ezt ki csinálta, mert úgysem tudjuk meg soha. Még az is lehet, hogy a Sors döntött igy. Én épp annyira függök tőled, mint te éntőlem. Szépen kézenfogva battyogunk a függőség felé … egymástól.
– Igen.
– És vagy nem tudunk, vagy nem is akarunk tenni ellene .. vagy mindkettő.
– Akkor Te is vágysz arra hogy rabszolgáddá csupaszítsd az akaratomat és felhasználj.
– Vágyok arra, hogy az enyém légy. A szolgálatomra légy. Vagy a szórakoztatásomra. Vagy épp beszélgetőtársnak, ha úgy kivánom. Vagy lábtartónak. Ilyesmik … Röhej.

----------

A beszélgetés fiktív, mint mindig.(?) Csak elmélkedés.
Meddig játék egy ilyen kapcsolat? Hol van benne a határ? Hol lesz benne a határ?

6 hozzászólás |

Egymás rabszolgái
#16 (2016-12-02 15:55:42)

– Most nagyon komolyan: ha Te úgy akarod, abbahagyjuk.
– Már beidomítottál annyira, hogy a farkam feláll tőled és arra is, ha használsz.
– Nem válaszoltál, kedves.
– Sőt, odáig terjedt a nevelésed, hogy az agyam a rabszolgád akar lenni.
– Mondtam, hogy ez lesz belőle. Mindketten kötődünk. Mindketten rabszolgák vagyunk. Egymáséi …

25 hozzászólás |

Ahol tétova az egész világ
#15 (2016-11-29 18:08:39)

Ha szeretné, könnyebb lenne.
Ha nem szeretné, könnyebb lenne.
De ez az egész a szeretem és nem szeretem közötti senki földjén van, ahol a kimondhatatlan gondolatok, érthetetlen érzések lakoznak.
És ahol néha tétova az egész világ.

Bármelyik véglet könnyebb lenne. Átlátható és kezelhető.

Nincs hozzászólás. |

hol van egy következő?
#14 (2016-11-28 15:57:09)

/Tapasztalások magamban, azaz balekségem története/

mindig igy járok a pasikkal. az elsőtől kezdve

az elején érdekes és izgalmas. mert mindig bevonzom az olyan pszichopatákat, akik kellemes, csábító modorúak. de ennek persze ára van, mint mindennek az életben.
kihasználnak. megkeresik a gyenge pontjaimat – nem túl nehéz egy átlag intellektusú ember számára – és balekot csinálnak belőlem.

nem baj. hiszen én engedem. ha nem lenne belőle valami érzelmi hasznom, biztos nem engedném.

de ahogy jön a rádöbbenés, hogy a soros kapcsolatban épp hol és miben vagyok én a balek, onnantól unalmassá kezd válni az egész. mert megkopott már régen a csábító modor, nincs, ami benne tartson az ilyen kiürült viszonyban. mert ilyenkor már csak a saját balekségem marad

olyanná válik minden, mint egy üres csigaház. kong az ürességtől

akkor azt mondom: Isten veled, barátom. menj békével, nincs szükségem rád tovább
és nézem, hogy megint ül egy a képzeletbeli repülőn, ami teljesen eltávolítja tőlem

aztán körülkémlelek
hol van egy következő?

4 hozzászólás | múlt  

További minden jót Neked :)
#13 (2016-11-27 18:05:32)

Egy levelezés vége:

"Nem szeretem, ha egy Nő vitába száll velem. Nem áll jól nekik."

Édes barátom, akkor ne velem levelezz :) Számomra a világban, és nem csak a neten, mindenki ember. Ha beszélgetünk, nem azt nézem, hogy az illető férfi vagy nő. És ha vitába keveredünk, nem fogok senkinek sem bokázni, mert ennek vagy annak született. Úgy tekintem, hogy a beszélgetés vagy vita két egyenrangú fél között zajlik. 

Még egyszerűbben fogalmazva:

*Sem feminizmusra, sem hímsovinizmusra nem vagyok vevő.*

Nemcsak a neten, hanem az életben sem.

További minden jót kivánok Neked :)

7 hozzászólás | anyámborogass  

Egy bontott kóla az asztalon
#12 (2016-11-27 17:34:19)

Este várta a Mikulást. Nem úgy, mint gyerekkorában. Valahogy máshogy.

Nem gyújtott gyertyát és nem pucolta ki a cipőjét. De bekente a lábát testápolóval. Mondom, hogy már nem úgy várta, mint régen. Változnak az idők, máshogy kell készülni.

Éjfél. Vajon hol jár már az a Mikulás? Hiszen rég elindult. Kocsival jön, a mai Mikulások már nyugdíjazták a rénszarvasok húzta szánt.

Épp öt perce kezdett aggódni, amikor csöngettek. Megjött a Mikulás.

Finom a csókja. A nő letett elé egy szaloncukrot:
“Ez az én személyre szabott Mikulási ajándékom neked. De csak egy szem, mert rossz fiú voltál és egész héten csak idegesítettél a marhaságokkal. Nem érdemelsz most többet.” – mosolyog mindkét szempár és a Mikulás is előveszi az ő ajándékát, csoki, de szereti a csokit, Istenem … úgy, mint gyerekkorában.

Kezdte törni az édességet. “Ez a tiéd, ez meg az enyém.” “Azért adod, hogy felhizlaljál?” “Persze. És ne én hízzak tőle.” – már nevetnek …

---------

Elmúlt az éjszaka. Reggel odabújt a férfi oldalához és hallgatta még egy ideig a szuszugását. Hadd aludjon. Aztán keze a takaró alá tévedt és megkereste ott lenn azt a finom, kemény dolgot … “Kivánom a kezedet.” Fogod te a számat is kivánni, kisbarátom – gondolta a nő kissé kajánul.

---------

Később mégiscsak felkeltek. A Mikulásnak lassan indulni kellett.

Nem sok maradt utána. Egy mosoly az arcon, némi meleg a szívben és egy bontott kóla az asztalon …

Nincs hozzászólás. | múlt  

Pattantak az elemi szálak ...
#11 (2016-11-27 11:58:47)

... és nem marad meg a kötél.

---------

Amikor abban a kapcsolatban éltem, ahol megismertem a BDSM-et, imádtam azt a pasit. Olyan volt nekem, mintha isten lenne, vagy legalábbis Isten után az első. Azt hittem, hogy ha elvesztem, meghalok. Nincs utána élet. És nincs BDSM nélkül sem élet. Nem tudtam volna elképzelni ő és az nélkül.

Közben néha egyre jobban féltem. Magamtól. A saját vágyaimtól. Mert egyre extrémebbek lettek. Már olyanokról álmodoztam, hogy milyen jó lenne egy jel a testemen, leginkább beleégetve, mint O-nak. És a mazochista vágy is egyre nőtt bennem. Persze, hisz ugyanolyan hatás eléréséhez egyre magasabbra kellett emelni az “adagot”. A fájdalom, a kín és a megaláztatás adagját. Olyan ez, mintha drogos lenne az ember … És a vágy mellett a józanság perceiben egyre jobban féltem. Hogy hová vezet ez? Milyen magasságba (vagy inkább mélységbe?) fogok még vágyni?? Hová jutok???

Aztán végetért.
Nem volt már se a pasi, se BDSM. Egyik napról a másikra.

A történet egyik befejezésében O meg akarja ölni magát … és Sir Stephen engedélyt ad rá…

Én nem akartam magam megölni, de élni sem volt kedvem. Nap mint nap mint egy gép csináltam a dolgom.
Nem kértem senkitől segítséget. Nem mertem volna ezeket elmondani. Attól féltem, valószínűleg joggal, hogy hülyének néznek.

Esténként leültem hát és párbeszédet folytattam magammal. Én voltam az, aki kérdez, és az is, aki válaszol. Átbeszéltem/tünk mindent. A jelent, a múltat. Nem tudom már, meddig tartott. Nem volt túl hosszú idő. Egy valós segítségem volt, egy barát, messze valahol az internetes világban. Ő is kérdezett és én válaszoltam. Neki és közben magamnak is.

Nem tudom már, mikor szakadt el az a fonál, ami olyan erősen kötött a BDSM-hez. Szép lassan bomlott elemi szálakra. Mindig egy szál pattant el csak, majd jött a következő.

És elkövetkezett az a perc, amikor csodálkozva gondoltam vissza a régi Varnyura. És kicsit döbbenettel. És feltettem a kérdést: normális volt az a nő? A választ is megadtam: nem. És már nem értettem őt …

Felszívódott minden szál, ami a BDSM-hez kötött. Pedig az én lelkemben az életforma volt, nem játék. Megszakadt a hormonális kötés is. Persze idő kellett hozzá. Már nem hiányzik a fájdalom. Nem hiányzik az endorfin gőz az agyamban.

Itt már régen csak a társasági funkció miatt vagyok. Nem keresek. Nem vágyom se szubságra, se dominaságra.

Legfeljebb egy normálisabb pasira, akivel még beszélgetni is lehet … Persze azt itt nem fogom megtalálni.

4 hozzászólás | múlt  

Játszótárs a Sors
#10 (2016-11-27 02:26:13)

“Miért akarod, h ennyire “függj” tőlem? Mert ez az … És belegondoltál már abba, hogy mint minden kettőnk között, ez is kölcsönös? Ha te függesz tőlem, én is függök tőled ….”
“Ha használni akarsz.”
“Ha TE akarod, hogy használjalak … Mindketten próbáltunk már kimenni ebből a kapcsolatból, többször is. Én még többször … És eddig nem sikerült.
Háromszor menekültem …. miattad. És háromszor mentem vissza. Miattad. Pedig akkor még nem is találkoztunk …”
“A sors…”
“Izélje meg a sors … Pár napig nagyon jól elvagyok nélküled… De aztán már nem. Én már nem akartam senkitől igy függeni …”
“Én meg pláne nem …”
“Akkor most értékeljem úgy, hogy kicseszett velünk a sors?”
“Ki tudja …”

Sorsszerűség. Eleve elrendelés. Van olyan, aki hisz abban, hogy ilyen létezik? Hogy akadhat olyasféle konstelláció a világban, amiben van valahol két ember, akik felől úgy rendelkezett a Sors, hogy egyszer mindenképpen találkozniuk kell?

Még a kérdés vége is lóg a levegőben. Nemhogy a válasz.
Mert mindez csak fikció.
A Sorsról, mint játékostársról …

8 hozzászólás |

Dumm … dumm … dumm …
#9 (2016-11-26 11:56:20)

A vén vasorrú banya a tűz mellet üldögél, ölében egy macska, persze fekete, mert fontos a stílus. Simogatja a puha bundát és emlékezik a tűzben égő fahasábok pattogásának zenéjére.

———

A szopós kurvám vagy, tudod-e?
Tudom.

Beültek a kocsiba, kerestek parkot, erdőt, néha egy bekötő utat a négyes mellet, mert ott az igazi szopós kurvának lenni, mert fontos a stílus. És az sem volt gond, ha az a bekötő út jól belátható volt az elhaladó autósok számára.

———

A macska megunta a törődést és leugrott az öléből. Vajon kit simogasson most?
És meglátta maga mellett a békát, azt a kis zöld szemtelent, aki nap mint nap mellkasát felfújva peckesen nézett rá. Mintha ő lenne az úr a házban.
Kezébe vette. A zöld mellkasra tette kérges kezét. Mi ez dübörgés? Mi ez a dobogás? Dumm … dumm … dumm … Meglepődve érezte a szív dobbanásait. Mekkora szive van ennek a csöpp kis lénynek …

Ha megcsókolná, királyfivá válna?
Ha megcsókolná, ő királynő lenne?
Nem. Ilyesféle csodák nincsenek már a mesékben. Maradna ő a banya, a másik a béka, csillogó szemével és a hatalmas szivével.

——–

Hajnalban arra ébredt, hogy csend van. Nem szól a zene, amit este folyamatos ismétlésre állított és ami végig szólt. Dumm … dumm … dumm. A férfi a félsötétben épp leállította a gépet.
Már idő van?
Nem, még van egy óra.
Aludtak tovább.
Aztán eltelt az óra. A férfi indult. Egy csók. Soha nem szokták megbeszélni, mikor találkoznak újra. Mindketten úgy vannak vele, bizzuk a sorsra.
Aludt még egy órát. És tovább álmodta a mesét a banyáról és a békáról azzal a hatalmas szivével.

Dumm … dumm … dumm …

4 hozzászólás | boszorkánymesék  

A kérés nem más, mint szép ruhába öltöztetett parancs
#8 (2016-11-26 04:17:26)

- Vajon meg tudnád-e győzni az elméddel az enyémet hogy [...] ........telefonon?
- Kizárt
[...] és nincs szükségem rá, hogy bárkinek könyörögjek, vagy győzködjem miatta :)
- Szerinted nem sikerülne vagy nem mernéd vagy egyéb?
- Most irtam... Majd ha ajándéknak tekinted és nem Nekem kell téged győzködni, akkor szólj ...
- Már ajándéknak tekintem.
Persze, magát a szót félreértetted....győzködés.
Te már parancsolsz.
- Persze hogy parancsolok, te semmiházi. Eddig is azt tettem. Még akkor is, ha az udvariasságom miatt kérésnek volt álcázva.

Nincs hozzászólás. |

Összeolvadás
#7 (2016-11-25 19:52:55)

Csókolta és pofozta
Simogatta és karmolta
Adott és elvett
Ahogy kedve tartotta

– Főzz egy teát, légy szives. Meginnék most egy bögre meleg citromos teát. Két percig áztasd a filtert, mert nem szeretem, ha csersavas. Ha jól csinálod, akkor jutalmul megengedem, hogy te is igyál egy bögrével.
– Ez nem hangzott parancsnak …
– Nem a hangnem a lényeg, barom. Bármi, amit ilyenkor mondok, még ha a legkedvesebb hangomat használom is, az parancs. Mikor tanulod már meg? Ha az ember üvölt a másikkal, az már nem parancs, hanem értelmetlen és emberhez nem méltó agresszió. Az meg nem fér bele a játékba.

Csókolta és pofozta
Simogatta és karmolta
Adott és elvett
Ahogy kedve tartotta

– Tedd le a szőnyegedet. És tegyél rá egy plédet is. Semmi kedvem, hogy megfázz.
– Milyen gondos vagy.
– Kussolj és csináld.

– Ide figyel, kisbarátom! Ha én máskor azt mondom, hogy fordulj keresztbe, az azt is jelenti, hogy már húzod is le a nadrágod meg a gatyád. Nem szeretném mégegyszer elmondani.
– Igenis, Úrnőm.
– Milyen kellemesen puha a hasad. Még annak is van előnye, hogy híztál, kisbéka.

Csókolta és nyalogatta
Két kezébe fogta és úgy tartotta a nő lábát, mintha a világ legértékesebb kincse lenne abban a pillanatban.

Elfáradtak, feküdtek. A nő álmosan odabújt a meleg férfitesthez a karok ölelésébe. A férfi simogatta a hátát, a karját. “Olyan vékony a karod …”

Reggel már a háziasszony és vendége ült az asztalnál.
– Iszol egy teát?
– Igen, az jó lesz.
– Főzzek frisset vagy jó a tegnapi?
– Á, dehogy.
– Megmelegítettem Neked. Tettem bele cukrot is.
– Köszönöm szépen.
– Egészségedre.

Csókolta és pofozta
Simogatta és karmolta
Adott és elvett
Ahogy kedve tartotta

Most eszébe jut a legmeghittebb pillanat. Amikor fogták egymás kezét. És mindketten érezték a bioenergia áramlását, cirkulált a két ember között ritmikusan, még a légzésüket is szinkronizálta. Intimebb és bensőségesebb volt az az érzés, mint a legfrenetikusabb dugás vagy sorozatorgazmus élete során bármikor … Ritka és értékes adomány az Élettől. Mindkettőjüknek.

Az aurák összeolvadása.

4 hozzászólás |

Aftercare ... Szóval igy hivják
#6 (2016-11-24 23:54:18)

Aftercare. Szóval igy hivják.

———–

*Utolsó figyelmeztetés:*

“Még most mondom, hogy meg ne próbáld nyalni a talpamat! Mert esetleg csiklandós lesz és reflexszerűen orrba foglak rúgni. A talpacskáimat csak puszikálni szabad.”

———–

*Harc:*

“Parancsold meg, hogy induljak.”
“Semmit nem fogok megparancsolni. Nekem még soha nem volt arra szükségem, hogy paranccsal vezényeljek el egy pasit hozzám. Nem most fogom elkezdeni. Ha jössz, szivesen látlak. Ha nem, akkor otthom maradsz és keresel magadnak valami más szórakozást.”

————

*Játék:*

“Nos, akkor megkérdezem mégegyszer. Tényleg egy tárgy akarsz lenni?”
“Igen.”
“Rendben. Mi a tárgy legfontosabb jellemzője?”
Néhány válasz, ötletesek, de a nő nem ezt várja.
“A tárgy nem tud beszélni, kis barátom. A játék idejére néma leszel. Kivétel néhány biológiai szükségleted. Teljesen normálisan szólhatsz, ha a mosdóba kell menned, vagy szomjas vagy. És kapsz egy szót a játék idejére. Ha valami nem stimmel, kellemetlen, vagy túlságosan fájdalmas, azt mondod, hogy ‘stop’ és én azonnal leállok.

Okos dolog ez a stop szó. Egyikük sem használja hétköznapi beszélgetésben. Nem saját maga találta ki. Egyszer ő kapta menekülőszóként egy másik játékban … stop, stop.

Nem tartotta be a figyelmeztetést … Hiába mondta neki, hogy csiklandós lehet a talpa. Egyszer csak megérezte rajta a férfi puha és meleg nyelvét … ó, de jó érzés …

Élvezte a kényeztető nyelvet. Közben hideg arccal, még hidegebb hangon alázó és gyalázó mondatokat fogalmazott az agya, mondott ki a szája, majd már nem is kellett fogalmazni, teljesen spontán jött minden.

“Stop” – a nő azonnal leállt. Nem tudja még kiszámitani, hogy a talpával, lábujjaival milyen erősen ingerelje azt a finom műszert a férfi lába között … Gyakorolni kell még.

————-

*Aftercare:*

“Kérsz teát? Sajnos tegnapi, de ha gondolod, főzök frisset.”
“Nem kell, köszönöm, ez is jó lesz” – mosolyodik el a férfi.

“Bemegyünk? – kérdezi a bögre meleg tea után.
“Gyerünk” – mondja a nő.

Már ott fekszik a férfi ölében és óvatos gyengédséggel simogatja mindenét. Hasát, mellkasát, és mindent. Nehezedik a férfi lélegzete, kásássá válik a hangja:
“Ez olyan jó, hogy egész nap el tudnám viselni …”

Lassan szájába veszi a férfit és teszi azt, amit tenni imád. És várja az elkerülhetetlen robbanást. És azt a pompás izt a szájában.

Később kicsit félős hangon kérdezi:
“Nem volt büdös a talpam? Mert attól féltem, hogy az és kellemetlen lesz neked. Szorongtam tőle.”
“Nem, egyáltalán nem.”

Még később
“Fázom egy kicsit” – mondja a nő elalvás előtt.
“Gyere, bújj ide hozzám.”

Aftercare. Szóval igy hivják.
Jó tudni, hogy ennek még neve is van …

Nincs hozzászólás. | utógondoskodás  

Nyomok az időben
#5 (2016-11-23 22:58:53)

Azt hitte, hogy már mindent régen kidobott. Az ott maradt relikviáit a múltnak, a pillangókéseket, a csipeszeket a kistáskából, a kék műanyag farokgyűrűt, a kulcsát vesztett bilincset, a péniszre húzható, türkiz szinű gumiszerű valamit, aminek soha nem tudta a nevét, de azt igen, hogy kis tüskék vannak rajta, amik fokozzák az élvezetet a hüvelyben.

Ezek már mind repültek a kukába régen. Az az ízületi fájdalmakra használható bedörzsölő folyadék is a fürdőszoba polcán, ami mentolos, hűsiti a fájó lábat, derekat, de azt is megtapasztalhatta, hogy milyen, mikor a nemi szervére kenik. Az is rég repült. Együtt a fekete bevonatos orvosi acél fém jeggyűrűvel. Vajon hogy kell írni? Jegy-gyűrű? Jegygyűrű? Sehogy sem tetszik most a szemének az irásmód. Mint ahogy az a gyűrű sem tetszett már – Istenem, pedig hogy ragaszkodott hozzá évekig … erre is mondható, hogy igy múlik el a világ dicsősége, állapitja meg most mosolyogva -, és az is a kukában landolt.

Évek óta abban a hitben élt, hogy semmi nem maradt. Tavaszig.

Akkor vette észre egy portörlésnél. Eddig is mindig látta, de automatikusan a kezébe vette, letörölte róla a port, és visszatette. Az agya egy hétköznapi tárgyként kezelte, semmi emléknyomot nem kapcsolt hozzá. Annál a bizonyos portörlésnél viszont igen, Egy pillanat alatt. Atyám … minek van még ez itt? Hisz már rég lejáratos. Lecsavarta a krém kupakját és megcsapta az orrát az avas kenőcs szaga. Mindig utálta az avas dolgok szagát. Felfordult tőle a gyomra. Mint most is.

Gabi babakrém. Rózsaszin tubusban. Azt használta néha a férfi sikositónak. Az anális dolgoknál.

Visszacsavarta a penetráns bűzre a kupakot gyorsan.

És kiment a szemeteshez.

Nincs hozzászólás. |

Rá vagyok "kényszeritve" ...
#4 (2016-11-23 09:38:15)

Ki kell egésziteni az adatlapom.
Azt gondoltam, hogy annyi elég lesz, ami rajta van, a lényeg úgyis ott az elején, hogy nem keresek senkit.

Nem azzal a céllal jöttem ide. Persze nem zárkózom el mereven bármi ismerkedéstől. De az introvertáltságom, és a ráböbbenés arra, hogy ahogy öregszem, egyre *több* időm lesz - nem várom, hogy ezt a fiatalabbak megértsék, 20 éve én is baromságnak gondoltam volna ... - , segitettek, azaz már semmi nem sürget, hogy valakit becserkésszek, vagy hagyjam magam becserkészni.

A "Nem keresek senkit" ellenére sorban kapom a leveleket (privi le van tiltva, és valószinűleg úgy is marad), hogy ismerkedni akarnának, sőt ma reggel egy kedves úr azzal nyitott, hogy kapcsolatba akar velem kerülni. Irtam neki, hogy ezzel a levéllel ez megtörtént. A válasza az volt, hogy találkozni akar velem. 

Ezt kell még az adatlapomhoz hozzátennem:

*Van kedved akár hónapokig levelezni minden képcsere reménye nélkül? Ha nincs, nem engem keresel.

Olyat keresek, aki független. Egyedülálló vagyok. Nincs mit szégyelnem a világ előtt. És nincs kit szégyelnem. Hasonlót keresek.* 

Remélem, hogy ebből már kiérződik, hogy a velem való találkozás lehetősége a távol ködébe vész.
Persze, ha valakinek van türelme ... És a vele való levelezés kielégiti az "agyfétisemet", azaz azt, hogy szeretek valóban értelmes emberekkel kommunikálni, akkor elképzelhető, hogy egyszer összefuthatunk.

Nincs hozzászólás. |

[1-30] [31-33]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.