Hú, ez aztán igazán kemény dió volt számomra! Mindig másik után helyeztem magam! Én nem érek annyit, csak problémát okoznék neki. Nem tudna szetetni. És sorolhatnám nagyon sokáig! Sajnos csak mostanában tudok túlépni ezen. Elfogadni, hogy nem én döntöm el, mit akar a másik. Igen! Gyerekori sérülés! Az lett belémnevelve semmit sem tudok! Semmire sem vagyok képes! Én csak kárt okozok! Satöbbi! Egy szerecsétlen elvileg kínos esett billentet ki engem ebből huszonévesen! Egy teszkóban mondták nekem, ha válaszolok két kérdésre kapok két parfümöt. Persze akkor úgy mentem bele tuti leégetem magam, mert nem tudok vákaszolni, mert nem tudok semmit! Persze nagyob a számba rágta a a választ a lány! És nem értette én miért vagyok annyira vidám! Meg is kérdezte! De mondta ne válaszoljak! De akkor a felhők fölött voltam! Rájöttem, nem vagyok olyan buta mit gondolom magamról! Sosen fogok vele találkozni! Megmentette az életem! Sosem fogom tudni neki megköszönni! Meked az okoz gondot, hogy engedd a másiknak ő döntse el mit akar? És meg tudd kérdezni tőlle itélkezés nélkül?