Halottak napi mehemlékezés.
Családban gyakori vita a apámmal, hogy nem járok temetőbe! Röviden, nagy sértésnek tartom, hogy a nygyszüleimre temettette az anyámat! Két évig tartott míg nem akartam ez miatt tenni valamit vele! S most sem tudok jó szívvel kimenni annyira zavar ez! Inkább másképp emlékezek meg rólla. De arról nem lehet vele beszelni, hogy ő milyen volt és mit tenne most például! S mi lenne ha most élne. Én arra emlékezek meg mit jelent nekem nem csak a jóra de a roszra is. Ettől volt ő aki! Egyébként ....... átvert a halálakor! Megkért valamire s ezzet kihasznalva hátbatámadott. Megértem azokat kik nem tudnak fizikus tárgyak nélkül megemlékezni valakire. De nekem az a sír csak egy hatalmas hátbarámadásra, sértésre és zsugoriságra enlékeztet. Nem jó érzés kimenni oda!
Igen bolond vagyok! Vannak elveim! S ő naponta megsérti azokat kicsit vagy nagyon! Elfogafom, hogy az apám! Csak ez miatt tűröm el körülötzem, s azt amit művel! Nem kellene, nem egy ambertől hallottam már! De túl jó a szivem. S még nem estem át az idegen státuszba vele. De napról napra közelebb tartok ehez.
Mindenesetre, azért kilegyek ha ennyire akarja. Érezze jól magát! Ha neki ennyire fontos neki.
Te mikémt emlékezel meg a meghalt szeretzeidről?