A 602-es szoba

Lassan szárad a lakk a körmömön, addig semmit sem tudok csinálni, nehogy belenyúljak valamibe. Nézek ki az ablakon, alattam a város, a sokaság. Pályaudvar és autók, nyüzsgő terepasztala. Emberek mennek, gondolom céllal, innen úgy látszik össze-vissza. Látom őket, ők nem látnak engem. A lakk volt az utolsó mozzanata a felkészülésnek, ha megszárad: kész vagyok. Az ablak tükröződésében homályosan látom magam, pontosabban Mayát látom, az illúziót, egy kecses középkorú nőt, aki rózsaszín szatén ruhában, kecses magassarkúban, combfixben és egy ékszer pluggal a fenekében várja, hogy megszáradjon a köröm, s jöjjön a férfi, aki használatba veszi. Boldog vagyok és kicsit félek, azt írtam neki nincsen tabum, azt csinál velem, amit akar. Adott egy szót is, ha kimondom ő leáll. Nem kaptam még menekülő szót soha, s tudom, ennek pont megnyugtatnia kéne, de jelen helyzetben inkább fokozta az izgalmat. Mit akar csinálni, amihez menekülő szó kell? Hogy kerültem ide, a belváros egyik hotelének hatodik emeletére, egy szobába, ahol várom az ismeretlen domot, aki majd használatba vesz,mint egy ribancot? S miért vagyok ettől ennyire felizgulva…

A szokásos chat volt a kezdet. Szia, jól nézel ki, köszönöm, miket szeretsz, kb. mindent, nőként élsz, nem csak randikhoz öltözöm, te vagy a képen, én meg egy kis filter, van helyed, van de ide nem szervezek, dugni is lehet, igen, de azt csak gumival, mikor jó, általában napközben, engem csak csajként érdekelsz, nem járok utcán nőiben…. most mennem kell szia, emailen elérhető vagy, igen itt a címem, szia…

Aztán jött a levél:
-Szálloda belvárosban ok? Mondjuk dél körül?
-Oh, elég izgalmas... Még nem volt részem ilyenben. 
-Akkor most lesz… részletek: megküldöm délelőtt a szállodát és a szobaszámot, délre odajössz, ajtó nyitva lesz, elkészülsz, felveszed a nyakörvet, ha mered a mellcsipeszt is, kikészítek plugot azt feldugod, ha kérsz lesz pezsgő vagy poppers, felpucsítasz meztelenül vagy tangában az ágyra fenékkel az ajtó felé és rám írsz , jövök...
-Igen uram, megértettem. Úgy lesz. Pezsgőt, popperst köszönöm nem kérek.

Majd a megerősítés:
-Ok a holnapi randi? Mert akkor szervezem.
-Igen oké.
Majd a levél reggel:
-602 szoba, ha itt vagy a hotelnél írj és nyitva hagyom az ajtót.
-Itt vagyok
-Nyakörvet most nem kapsz, de bilincset igen és vedd fel a szemellenzőt is… Ékszerplug a seggedbe. Szólj ha kész vagy és a megírt helyzetben várj.

Megszáradt a lakk a körmömön.
-Készen vagyok. 

Most tűnt csak fel, hogy egy szállodában minden milyen csendes. A szőnyeg miatt nem hallani a lépteket, a kártya miatt nincsen kulcscsörgés, az emeleten a forgalom zaja sem hallatszik. Csak valami nesz utal az érkezésére, majd egy határozott kattanás jelzi, hogy a szoba ajtó ismét bezárult.
Egy hatalmas izmos tenyér kezdi markolászni a fenekem, meleg, kellemes és határozott. Bárhova nyúl, végig simít, vadul, bátran, jólesően. Csókolni kezdi a testem, a szája is markáns, borostáját érzem. Majd a számat csókolja, úgy forgat, ahogy jó neki, a csókja finom és gátlástalan. Felfalni akar, s én élvezem. Nem finomkodik, de nem is durva, keményen játszik velem, de érzem közben a figyelmességét is. Érzi jól a határaimat. Hasamra dob, s korbácsolni kezdi a fenekem. Még sosem korbácsoltak, nem tudtam, hogy ez ennyire jó… Kezeim hátul összekötve, ki vagyok szolgáltatva egy keményen szerető idegennek. Próbálok a maszk alól kilesni, de nem látok jól. Kiveszi a plugot, kezével játszik. Sok síkosítót használ, ettől kellemes a játék. Az orgazmus határán vagyok, már sokadik perce. Számba rakja a farkát, kezével irányítja a fejem, ebben sem gátlásos, ebben is figyelmes. Elhangzik a kedvenc mondatom is: Jó kislány! Majd érzem, hogy meleg nedve árad szét a számban. Még reménykedem, hogy nem ez a vége, még bízom benne, hogy csak most kezdődik, de sajnos érzem, ahogy kioldja a bilincset a kezemen. 
-Ha ilyen jó kislány leszel, a jövő héten lehet, hogy leveheted a maszkot - mondja és öltözni kezd.
-Nem jössz most még vissza? - kérdezem reménykedve
-Mennem kell mondja. - s már csukódik is az ajtó.
Eloldozva, kiterülve, kihasználva fekszem az ágyon. Itt akarok maradni örökre. Azt akarom, hogy újra nyíljon az ajtó, hogy jöjjön és használjon, bárki is ő. Feküdtem még egy darabig. Jó volt lennem az érzéseimmel. A filmszerű jelenet emlékével, a folytatás reményével.
Aztán jó volt a szállodai melegvíz, a szállodai törölköző, a szállodai szappan. Elhagytam a szobát, s széles mosollyal köszöntem a portán, tudta-e hogy mi történt itt, a 602-es szobában?
Ha nem, most már tudhatja, hisz éppen elmeséltem.