Vivien körbejárta a két szolgát, kezében a pálca hanyagul mégis elegánsan lógott. 
•	Nézz rám! - és a pálca végével felemelte Babett állát. A lány szemében nem az alázat és az odaadás, hanem a düh és a harag tükröződött.
•	Ne hidd, hogy ezzel bármit is elérsz! Nem hat meg az a villódzó tekintet - nézett farkasszemet a két nő.
•	Senki vagy, egy nyomorult szolga, aki arra se méltó, hogy a talpamat nyalja! - közölte szenvtelenül Vivien. - Csak nekem köszönheted, hogy itt vagy, és hogy a szolgálóm mellett térdelhetsz! Hálásnak kellene lenned, hogy kiválasztottalak! 
•	Köszönöm Úrnőm a lehetőséget! - sziszegte Babett cseppet sem alázatos hangnemben.
•	Nem kell, hogy tetsszen a dolog! Magasról leszarom, hogy mi tetszik és mi nem! - és a pálcával Babett mellére ütött Vivien, aki felszisszent a fájdalomtól - Tudd hol a helyed! Ha most nem vagy képes erre, hogy képzeled, hogy alkalmas vagy bármire is?
Vivien, mint a sas tovább körözött a két térdelő előtt és között, húzta az időd, növelte a feszültséget, hogy egyre kényelmetlenebben érezzék magukat a szolgák. Most az Úrnő Gyurihoz lépett oda, és az ő állát emelte fel a pálcával. A férfi tudta a dolgát, az Úrnő szemébe nézett.
•	Te még szánalmasabb vagy! - kezdte Vivien. - Azt gondoltad talán, hogy felérhetsz hozzám? Hogy kiléphetsz az árnyékomból? Én tettelek azzá, ami most vagy! Nélkülem ugyanolyan senki lennél, mint ez a cafka itt melletted - alázta meg az Úrnő szolgát.
•	Köszönöm Úrnőm, hogy rávilágított gyarlóságomra és gyengeségeimre - mondta áhítattal Gyuri.
•	Majd most megtanulod, hogy ne akarj feljebb törni, mint ahová való vagy! - és lesújtott a pálca a férfi melle felé.
Az ütés sokkal erősebb volt, mint amit Babett kapott, egy csík is megjelent a férfi mellkasán. A férfi felszisszent, de nem mozdult. Majd újabb és újabb ütés záporozott a férfira, de kitartóan bírta a büntetést. 
•	Kérem Úrnőm, könyörgőm, ne bántsa az Uramat! - küzdött könnycseppjeivel Babett.
Vivien odalépett és a hajába markolt a lánynak és hátra feszítette a fejét.
•	Neked itt most nincs Urad! Ez egy ugyanolyan alantas szolga, mint te, aki nem érdemel meg még téged se, pedig te aztán egy igazán szánalomra méltó kis kurva vagy! - alázta még mélyebben meg a nő Babettet, és lökte hátra a fejénél fogva.
A nő ismét a férfihoz lépett.
•	Elpuhultál, gyenge vagy, szerelmes lettél egy ilyen kis riherongyba! Egy kibaszott báb lettél, az érzelmeid bábja! - és újra lesújtott a pálca, a férfi arcán a fájdalom tükröződött.
Babett az Úrnő lábai elé vetette magát, átkarolta azt, és csókolgatni kezdte.
•	Kérem Úrnőm, engem büntessen, én vagyok a hibás! Kérem Úrnőm, amit az Ura…, a szolgájának szán, rám mérje ki! 
•	Nocsak, nocsak! Micsoda áldozatkészség? - és az Úrnő letérdelt Babetthez. - Tényleg szerelmes beléd ez az olcsó kis ribanc! Még arra is képes, hogy átvállalja a büntetésed! - lepődött meg Vivien. - Nos jól van! Ha ezt akarod, akkor ki vagyok én, hogy ellentmondjak?
•	Kérem Úrnőm! Ne hallgasson rá, fogalma sincs mit beszél! - vetette közbe szenvtelenül a férfi.
•	Te fogd be a pofád! - szólt a férfira. - A bátor kis Babett, mindent megtenne érted, ne rontsd el a játékot! - simogatta meg Babett könny áztatott arcát Vivien.
•	Igen Úrnőm, bármit megteszek! Kérjen bármit, csináljon velem bármit, amit csak akar! - igenelt Babett. 
•	Na ez már kedvemre való! Akkor lássuk csak! - és gondolkodóba esett a nő. - Megbaszott már a szolgám? - tette fel a költőinek tűnő kérdést Vivien.
•	Igen Úrnőm! A szolgája ma hajnalban megbaszott - nyomta meg hasonlóan a szót a lány.
•	Akkor itt az ideje, hogy viszonozd ezt a hatalmas kegyet! Nem gondolod kicsi Babett? - nézett gonoszul lány szemébe a domina.
•	Hogy érti Úrnőm? - nézett zavarodottan a lány.
•	Nagyon egyszerű. Itt az ideje, hogy viszonozd a szívességet, hogy rojtosra kefélt ezt a puhány pöcs. Most te is ezt fogod tenni az “Uraddal” - nyomta meg a szót a szánalommal töltve az Úrnő. - Ha valóban bármire képes vagy ezért a férfiért, akkor ezt kell tenned, hogy szabaduljon Ő is és Te is. No persze, azért egy picit csavarunk a dolgon, de szerintem nagyon fogja élvezni. Bár te nem annyira, de ez senkit se érdekel.
Az Úrnő a táskájához ment és egy felcsatolható dildót vett elő. 
•	Vedd fel!  - lökte oda Babettnek az eszközt.
•	De Úrnőm… - kezdte a lány.
•	Fogd be a pofád és szíjazd fel magadra azt a szart! - ordított a szolgálóval Vivien és lekevert a lánynak egy pofont.
Babett tovább pityergett, kereste Ura tekintetét, aki mereven bámulta a földet, és nem mutatott semmi érzelmet. 
•	NEM! - kiáltott fel Babett és visszadobta a strapon-t.
•	Mi a faszt jelent az, hogy NEM? Hogy a picsába képzeled, hogy ellent mondasz nekem, te kis cafka! Ha most nem engedelmeskedsz, tudod mi vár rád?
•	Igen, tudom! - nézett büszkén Babett.
•	Ha most nem engedelmeskedsz, elbuksz mindent! El leszel bocsátva, mert megtagadtad az Urad parancsát! Nem úszod meg egy büntetéssel! Megmondta, mik a szabályok, míg itt vagy a hétvégén! - őrjöngött Vivien.
•	Tudom! De inkább ez, mint hogy az Uramat megszégyenítsem. Inkább elsétálok, de nem fogok az Úrnő játékszere lenni a kicsinyes bosszújában! - beszélt bátran Babett.
Az Úrnő hápogott, lilult a feje, majd a pálcát elhajított a szoba végébe és leroskadt a fotelbe.
•	Bassza meg! Nyertél! Igazad volt! - közölte nyugodt hangon Vivien, miközben a férfire nézett. - Szabad vagy, elengedlek! 
•	Köszönöm Úrnőm! - és a férfi felnézett mosolyogva az Úrnőre.
Babett nem értett semmit. Egy teszt volt, vagy valami fogadás. Zavarodottan nézett az Úrnőre, majd az Urára. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy mi történik körülötte.
•	Gyere, kicsi Babett - fogta kézen a férfi a szolgálót, és húzta maga után. 
Babett felállt, és a férfihoz bújt, aki átölelte, majd ölébe kapta. Így távoztak az Úrnő szobájából, miközben a kisírt szemű lány, rajongva az Ura kéklő szemébe nézett.
Folyt. köv.