"Nyár volt, s a blúzát a szél kibontotta,
Egy felhőt vizsgáltam, aztán meg rávonta
A nyirkos kis mellekre a kezemet, hátha
Szerelmesek leszünk, aztán meg a lába
Közé terelgette mind az öt ujjamat,
Én meg se mozdultam, s ő is úgy maradt,
S álmodozni kezdett, én meg csak azt tudtam,
Hogy kiosont valami a rétre a nyomunkban.

S egyszercsak rájöttem, hogy a húsunk szaga,
Az övé ázott szalma,
Az enyém vaspor, meg naspolya.
Aztán már megszoktam azt, hogy többen vannak
Ebben a dologban és csak szaporodnak.

A bogarak, a hangyák a bőrünkön mászkáltak,
Egyet elmorzsoltam a hasán, s hátráltak
A többiek, elhúzva az egyet, aki meghalt,
Volt ott szomorúság, a madarak meg egy dalt
Ismételgettek, én meg, mint egy klipben,
Arra integettem, ahol gondoltam, van Isten
És volt is ott valaki, hátul a sötétben,
De hátha az ördög az, hagytam a fenébe.

Aztán már megszoktam azt, hogy többen vannak,
Ebben a dologban és jeleket hagynak.
De hiába jóslatok és hiába az álmok,
Csak a rétre emlékszem,
Meg a nőre, ahogy áll ott."

"Eleget ültél az álmaidon.
Ki mondta neked, hogy klasszak?
Elviszlek innen, ez az enyém.
Ebbe nincs világbéke, de basznak.
Ebbe is, nyugodj meg, lehet szeretni
Sok benne szereplőt.
A lovaim tudják, hol van a víz (merre a víz),
Ne szorongasd úgy azt a gyeplőt.

Jó volt a pálinka, jó a hús,
Nekem tetszett a szavallat.
Egy tartalmas vers az életről,
Annyi mindent tartalmaz.
És a végén mindenki körbeállt,
Fogta és lepisálta a tüzet.
Én a hajadba szalámit találtam
És utánaszámoltam, tízezer
Csillag ragyogott fenn az égen 
(na bazmeg).

Nyíljon minden ki, üvegliftben
Megyünk az égre fel.
Fekvő nyolcast nyomtam, hogy hol van,
Az épp most dől majd el.
Nézz rám, látod, szívemen pántok Pattannak most szét.
Ott van a semmi (vagyis itt szokott lenni),
Látod, nincs is vég.

Eleget ültél az álmaidon.
Ki mondta neked, hogy klasszak?
Elviszlek innen, ez az enyém.
De ezt már mondtam a dal elején."

"Akkor régen, egy jelmezbálon én 
Óceán voltam
És vizes lett mindenki, aki ott állt.
Akkor régen, hú, de ideges volt mindenki ott,
Visszahúzódtam és mondtam magamban:

-Föld, Föld, Föld, én itt vagyok.
Ölelnélek, de én csak így tudok.

Indiánok, s királylányok közt,
Üres vödrökkel vártam, hátha
Valaki felismer - de nem.
Csak az anyám jött értem hétre,
Aznap is elmaradt a szeretet kiterjesztése.

Föld, Föld, Föld, én itt vagyok.
Ölelnélek, de én csak így tudok.
Föld, Föld, Föld, én itt vagyok.
Ölelnélek, de én csak így tudok."

"Tényleg csak pár centire vagyunk a semmitől ide,
Milliárd fényév a mindenség, innen is látszik, milyen szép.
Magyarázd, érezze rajtad meg, hogy neki Te leszel az az egy,
S ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hol ragyog.
Aztán gyerekkel nő a háj, hullámos a pannon táj,
Kelljen más is, váljál el, lesz majd az ágyadban hely.

Nézd, a sirály milyen ostoba, nincs ott víz, ahová repül.
Én maradtam, pedig volt hova menni, de az ágyon egyedül
Ülök, csak pár centire vagyunk a semmitől ide,
Milliárd fényév a mindenség, innen is látszik, milyen szép.
Magyarázd, érezze rajtad meg, hogy neki Te leszel az az egy,
S ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hol ragyog.

Idáig tudom a történetet, 
Hát én idáig tudom a te történeted."