Azon gondolkodtam, hogy vajon miért társítjuk azonnal a figyelmet kizárólag romantikus érzésekhez? Valódi figyelem nélkül, milyen a szex? Szereted ha rád hangolódva simulok bele az elképzeléseidbe? Ehhez mire van szükség még, ha nem figyelemre való képességre? Cserébe én miért ne kívánnám azt, hogy úgy szexeljek hogy figyelik a rezdüléseim és a működésem? Ahány ház annyi szokás...kiváncsi vagyok Te aki olvasol, hogy látod ezt. 

Réges régen egy női toalett falára ezt a bölcsességet írták:
" Rövid tömzsi többet ér, hosszú vékony mit sem ér". 
Azóta sok év telt el az életemben, és számomra valahol fèlúton van az igazság :-)kíváncsi vagyok,te hogy gondolod?

Szeretem a csendet,ha van benne jelenlét és azokat a pillanatokat,amikor nem kell magyarázni,csak érteni.
Az elmúlt években megtanultam, hogy a szenvedély mellett a figyelem a legfontosabb fűszer.
"Valódi,mély érintésekre rezdülök meg. Szellemi és fizikai síkon is egyaránt. Ehhez szükséges és elengedhetetlen, hogy két ember tényleg lássa egymást. Pár évvel ezelőttig, tényleg úgy gondoltam, hogy sokféle emberi kapcsolat tud működni. Hogy nem baj, ha vannak különbségek, ha nem értünk mindenben egyet. Elég ha törekszünk az elfogadására. De ma már tudom, hogy az elfogadás önmagában nem elég. 
Egy kapcsolatot  nem a türelem vagy a kompromisszum tart össze, hanem az, hogy két ember képes egymásban meglátni azt, ami igaz.
Mert ahhoz, hogy valaki valóban lásson, előbb le kell vetkőzni. A maszkokat, szerepeket, a megfelelést.
A valódi kapcsolódásnak ára van: a teljes sebezhetőség. 
De cserébe mindent visszaad, amit a világ elvett:
méltóságot, békét, otthont.
Az élet mindig tanít. A legnagyobb tanítóink a kapcsolataink. Megmutatják,hol nem vagyunk még önmagunk."