2005 tavasza.
Nem volt idegen tőlem az interneten való csevegés. Egy komolyabb sportsérülés okán sok időt töltöttem a szobámban egyedül és társaságra vágytam. A barátaim, ismerőseim persze elég ritkán értek rá, így hát maradt a computer, egy modem és kezdődhetett a virtuális lét.
Annak idején volt egy magyar chat oldal (gyaloglo), ahova regisztráció nélkül, rendkívül egyszerűen be lehetett lépni. Ezen az oldalon kezdődött el minden.
Hamar megtapasztaltam, hogy az ilyen felületeken nem a kinézet, vagy a fizikum, esetleg a drága “outfitt” számít. Sokkal inkább dominált a gépelés gyorsasága, a szókincs és a gondolatok tiszta és világos megfogalmazása. Tíz ujjal gépeltem már akkor is vakon. Mivel rengeteget olvastam, a szókincs sem okozott problémát. Minden más tudást pedig gyorsan fel lehet szippantani, főleg ha az ember olyan analitikus szemléttel rendelkezik, mint én.
Már ezen az oldalon is tapasztaltam a “húspiaci” hozzáállást, pedig az szobáknak (amiben jelen voltam) nem a társkeresés volt a tematikája.
De főétel ezután következett…
Már nem tudnám vissza idézni, hogy az “eropolis” milyen módon úszott be a perifériámba, de oda kerültem. Regisztráció… az első nickem a zion volt. Ezen a néven hírhedt voltam a gyaloglon… gondoltam folytassuk az ott abbahagyott munkásságom.
Az első pár órában feltérképeztem az oldal működését, letöltöttem a megfelelő segédprogramot a chatablak működéséhez és természetesen 100%-ban kitöltöttem az adatlapom. Fotót nem raktam fel, mivel anonim szerettem volna maradni. Tudtam, hogy a csevegésem lényege a rendbontás és a zavarkeltés, ezért nem szerettem volna ha arcot társítanak a magatartáshoz.
A viselkedésem picikét nagyobb visszhangot okozott a vártnál… ezért is szerettem volna felismerhetetlenségbe burkolózni. Már akkor sem volt a testi adottságom átlagosnak mondható, de azt nem szerettem volna ha valaki emiatt nem mer visszaszólni. Hisz ez volt a lényeg! Felemelni a monitor előtt ülők vérnyomását és reflektorfénybe kerülni. Mondanom sem kell, sikerült.
Olyan jelzőkkel illettek… kimondva is ocsmány, nemhogy leírva… mókás volt :-)
Persze, a sok a kinyilvánított ellenszenv mellett voltak semleges szemlélődők, rajongók… sőt, még követők is. Felpezsdült az akkor még előfizetés nélkül is tökéletesen működő chat.
Az akkori szabályokat betartva bontottam a rendet, ezért a moderátorok tehetetlenek voltak. Hatalmasakat kacagtam otthon a gép előtt ülve. Előfordult, hogy édesanyám betoppant a szobámba és érdeklődött a jókedvem hátteréről. Persze, nem akartam elmondani, hogy egy szexpartner kereső oldal csevegő szobájában alkalmatlankodom, ezért gyorsan mutattam valami vicces videót egy hasra eső kisgyerekről vagy egy fura kutya-vaddisznó barátságáról.
Gondtalan idők voltak…
A húszas éveim elején jártam, ezért nyilván a punci varázslatos vonzereje is motivációs tényező volt, de nem akartam senkinek sem egy lenni az X közül. Nem mellesleg a renitens viselkedésem vonzotta a nem hétköznapi embereket.
És bizony akadtak is szép számmal…
Mesélhetnék megannyi randevúról, ahova minden esetben a kielégülés reményében érkeztem… és persze akadt olyan randevú, ahonnan a kielégülés hiányával távoztam. De a lényeg itt is, mint mindig a tapasztalás és az emberek megértése volt.