Egy igazi domináns Férfit felismerünk… 

Felismerünk a kisugárzásából, az őt körbelengő intenzív és erős aurájáról, a határozott és okos, kifinomult modoráról, és valami meghatározhatatlan fennköltségéről. 

Nem számít a kor, az iskolai végzettség, a társadalmi ranglétrán elfoglalt pillanatnyi helye. 
Mert a Domináns Férfiből árad az intelligencia, a szexualitás, a szexuális intelligencia. 

A Domináns Férfi SOHA nem mondja azt, hogy „én még kezdő vagyok, szeretnék tőled tanulni”! 
(Tőlem??? Ne már, hiszen én nem vagyok domináns.) 
Azt pedig FŐLEG NEM mondja, hogy „én dom vagyok, az urad akarok lenni, dominálni akarlak”! 
(Mi van??? Dominálni úgy, hogy azt sem tudom ki vagy?)

Egy ilyen Férfihez tartozni akarunk, kapcsolódni. Akkor is ha „kezdő”, ha még nincs sok tapasztalata! 
A bizalom kiépítése, az összecsiszolódás vele könnyedén fog működni. 

Egy igazi Férfiban megérezzük a Domot… :)

Válasz a(z) 320. üzenetre:

Szerintem amit nagyon szeretne az ember, azt el is tudja érni, persze ha nem nagyon elrugaszkodottak a vágyai! 
Amúgy ajánlom a #302 -es posztom olvasását, persze csak ha van kedved! :) 

Válasz a(z) 315. üzenetre:

Sajnos ezt a linket nem lehet megnyitni... 

Válasz a(z) 308. üzenetre:

Köszönöm szépen... és majd írok priviben! :) 

*Nemes Nagy Ágnes: A szomj*

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Igen, szerintem is jó írás, összeszedett összefoglaló, rengeteg igazságtartammal, és ahogyan azt Pandora is említette, valóban túlmutat a BDSM területén. 

Habár én bevallom őszintén, csak most fedeztem fel, hogy talán kissé egyoldalúan, egy szempontból közelíti meg a kérdést, óvatosan, (engedékenyen?) félrenézve, és nem megemlítve azt az opciót, amikor a mi, nők sem vagyunk azok az ártatlan báránykák. Na jó, ezt tudjuk be annak, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”!  ;)  :P 

Mert bizony nagyon sok férfit hallok arról panaszkodni, hogy hiába ír ő viccesen komoly, IQ-val – EQ-tól brillírozó, tartalmas levelet, ha a hölgyek egy bizonyos százaléka nem válaszol arra sem, vagy egyszerűen, csak túl komolytalan, „butácska”, vagy felületes, egyszerű a kommunikációja.

Én meg tudom érteni ezeket a férfiakat is, habár ha számokban, százalékokban fejeznénk ki ezeket az arányokat, azt hiszem, szemléletesebb lenne az ábra.
 
Na  igen, minden lapnak két oldala van…

Itt motoszkált a fejemben, hogy írok egy picit nagyobb lélegzetű posztot a netes bdsm társkeresésről, reglapokról, buktatókról, nehézségekről, vagy épp a sikerekről is. 
Aztán belebotlottam ebbe az írásba, ami annyira megtetszett, és annyira az én gondolataimat tükrözi, hogy valójában ha belefogtam volna a poszt megírásába, szinte ugyan ezeket a sorokat vetettem volna „papírra”. Ezért aztán igaz, apróbb változtatással, de ideteszem nektek ezt a posztot. Olvassátok el, érdemes! 

„Úgy vélem, alaposan körbejártuk a témát aznap este. Hamar egyértelművé vált, mennyire másfajta elvárással találja magát szembe a férfi és a nő, mint ahogy az is, hogy nekünk, akik alá-fölé rendelődéshez, fájdalom átéléséhez, fájdalom okozásához, megalázáshoz, megaláztatáshoz, különböző fétisek átéléséhez keresünk társat, partnert, szeretőt, kedvest, egészen máshogy érdemes nekikezdenünk.

Férfitársaim szerint...

(és egyikük-másikuk hangjából enyhe sértődöttséget véltem kihallani) minek is készítsenek normális reglapot, ha a nők nem írnak nekik ez alapján. Magam is úgy vélem, hogy a nők legnagyobb része nem vadászik, emellett tény, hogy vannak olyanok is, akik bizony csemegéznek a pasik regjei között, és volt, hogy nem átallottam én kezdeményezni - bár állítólag ez nem annyira nőies, de megtagadni nem fogom magam.

Ám kérdés, hogy a reglap csak erre jó-e. A válasz egy határozott NEM! Mi, nők, akik a közösben csetelünk (lehet, hogy ebben nem mindenki osztja a véleményemet, emlékeim szerint a legtöbben igen), és így keresünk leginkább partnert, szeretünk többet látni a másikból, mint az ottani szavait. Igencsak pozitív vagy negatív képet nyújthat, amit a másik lapján olvashatunk. A legtöbb BDSM csetszobában lévő lány, no, egyáltalán nem fogadja olyan pasi privijét, akinek nincs kitöltve a regje. Sok esetben már itt buktok, kedves fiúk, férfiak. Sőt, sokan egyáltalán nem válaszolunk olyan levélre, akinek a feladója kitöltetlen lappal bír. Kivételek persze akadnak. Ha kapok egy tisztességgel megírt levelet, ami intelligenciáról, önbizalomról árulkodik (na ez is egy jó téma - "Önbizalom vagy épp az ellenkezője?"), ha egy pasi humorérzékről, értelemről, figyelemről tesz tanúbizonyságot a cseten, elnézem, hogy nincs kitöltve a reglapja. De csak ekkor. Egyébként elvágta magát.

Szerintünk, jelenlévő nők szerint fontos, hogy a pasi reglapja legyen egyedi, jó ha humoros, és tükrözze írója egyéniségét. (Ez igaz a képekre is.) 

 Szerintünk igenis írjon jól a pasi. Persze van, aki nem ért egyet, nem szeret írni. Eléggé kikerülhetetlen kérdésnek tűnik azonban, hogy ha valaki interneten ismerkedik, vagyis a képeken kívül egyetlen eszköze van, az írott szó, akkor mégis hogyan akar érvényesülni, ha nem tud bánni velük... Mintha horgászni akarna, de nem óhajtaná meg tanulni a pecabotot használni. Vagy picit jobb, ha ugyan bedobja a horgot, de üresen ("Tetszik a reglapod, meg akarlak ismerni.") A probléma ott van szerintem, hogy a tóban úszkáló halacskák a semmire nem akadnak fenn, és sem idejük, sem kedvük sincs arra, hogy hetente százszor bekapjanak üres horgokat, hogy szemrevételezzék, ki szeretné őket felfalni. Ám ha kövér kukacok, kukorica vagy egyéb finomság csalogatja őket egy olyan tóban, ahol úszni alig lehet a különféle horgoktól, bizonyára ráharapnak az ízlésüknek megfelelő étkekre továbbiak és annak reményében, hogy a pecabot végén található egyed megeszi őket vacsorára. Hiszen azért vannak a tóban vagy nem? Annyi szent, ha valaki nem tud bánni a billentyűzettel, akkor valami mást kell nagyon jól tudjon, hogy sikeressé válhasson az ismerkedésben.

A fentiek leginkább a magukat domnak gondoló pasiknak szólnak. A sub fiúk rendszerint sokkal tisztességesebb regekkel bírnak, mint a domok, domoidok.

De mi van a nőkkel?

Ezerféle regem volt már, rendszeresen aktualizálom, és olyan is volt, hogy nem látszott. Volt jókedvű, volt bosszús, rövid, hosszú, választékos, egyszerű, hívogató, alapból elutasító, mikor milyen kedvem volt. A bélyegképem volt szemérmes, alig valamit mutató, csábító, nyíltan erotikus, ütést kérő, alázatos, sőt volt, hogy maga Vuk személyesen lógott szomorúan egy ágról lefelé egy szakadék fölött. Egyvalamin nem változtatott, hogy mi volt megtalálható benne: hogy írtak-e a pasik. Teljesen mindegy volt

Van olyan regisztrációs lapom, amin, feketén-fehéren leírom, hogy csak levelek megőrzése céljából nem töröltem magam a rendszerből, és ne is írjon senki, úgysem válaszolok, és HAGYJANAK MÁR BÉKÉN! Nőként nem értem, hogyan lehetséges az, hogy ennek ellenére írnak. És találkozni szeretnének velem. Azt hiszik, viccelek??? (Tény, hogy ezt nem sokan kockáztatják meg.)

Szóval nem tudunk annyira rémes szöveget kitenni magunkról, hogy sikerüljön az összes pasit (és nőt) elijeszteni magunktól. Jeromos Mester szerint a pasik tényleg horgásznak. Ha meglátnak egy fickándozó halacskát, megpróbálják kifogni, hátha… elvégre a nagy számok törvénye alapján egyiknél csak sikerül, ugyan mit veszíthetnek. Másfelől az ego… ha a lányka nyíltan le is írja, hogy nem keres, vagy pontosan megadja, hogy mit szeretne, az úgyis csak addig érvényes, míg meg nem ismer ENGEM!

Nelli szerint, ha egyetlen dolog van a no reglapján, ami tetszik a pasinak, az összes egyéb dolgot képes figyelmen kívül hagyni, legyen az akár apróság vagy összetett feltételrendszer. Tehát (és ezt a saját tapasztalatom is alátámasztja): ha azt írnám, hogy 140 cm-es, bronzvörös hajú, 45 év fölötti és 80 kilós szadista-domináns férfire vágyom, akkor biztos lehetnék benne, hogy egy héten belül írni fog nekem egy 210 cm-es, feketehajú, 18 éves és 60 kilós fiúcska azért remegve, hogy szolgálhasson. Csupán azért, mert egyetlen momentum egyezett: neki is van farka!

Mégis érdemesnek tartjuk leszűkíteni a kört. Ehhez persze nekünk magunknak elég jól kell tudnunk, mire is vágyunk, milyen emberre, milyen személyiségre, milyen körülményekre, tapasztalatra, adottságokra. Mindig lesznek olyanok, akik ennek ellenére próbálkoznak, mégis jelentősen növeljük annak az esélyét, hogy nekünk megfelelő férfit találjunk, ha eléggé egyértelművé tesszük, hogy milyen pasit akarunk és pontosan mihez. Jeromos Mester megjegyzése alapján ennek csak egyetlen nehézsége van. Mindezt úgy kell megfogalmazni, hogy elkerüljük, hogy bemutatkozásunk tizenévesek maszturbációs olvasmányanyagává váljon. Mert soha nem fogjuk tudni levakarni őket magunkról.

Felmerült az egzisztencia kérdése is. Jeromos Mester szerint nem lehet minden pasi bankigazgató, de egy Domtól joggal várható el, hogy saját magát is "dominálja", és valamilyen szinten rendben tartsa az életét. Mindenkinek jöhetnek az életében nehéz időszakok, de hogyan akar valaki másokat Uralni, ha a saját életét sem tudja? Ugyanez sub oldalon is igaz. Ahhoz, hogy megfelelően tudjál szolgálni, hogy alá tudd vetni magadat, erős, határozott, az élet csapásait emelt fővel viselni tudó jellemmel kell rendelkezned. A BDSM a lelkileg egészséges emberek játéka, és aki egyéb problémái megoldását keresi benne, az szükségszerűen csalatkozni fog.

De nézzük tovább. Sokan odaírjuk, hogy pár soros levélre nem válaszolunk, ennek ellenére jönnek a "megdugnálakszopjálribanc" szerű förmedvények, de vannak egy fokkal intelligensebbek is, mint a "szia.péter vagyok.20/6, szeretnélek megismerni. hívj." (Mondom, hogy csak 1 fokkal. Legalább odaír egy keresztnevet, és használ pontot a mondatai végén. Ne legyünk maximalisták...) A legnagyobb lelki nyugalommal hajítjuk a mailt a kukába.

Ha egy no választékosan és viszonylag sokat ír magáról, azzal egyrészt elriaszthatja a 80 alatti IQ-jú pasikat, másrészt az intelligens hímek valószínűbb, hogy ráakadnak. Volt pár hete olyan esetem, hogy a magát domnak valló egyed (nem hiszünk el mindent bemondásra, igaz, lányok?) úgy kezdte a levelét, hogy már többször kattintott a nevemre, de csak most volt türelme végigolvasni, amit írtam. Visszakérdeztem, hogy ez esetben mit tenne egy Jókai regénnyel, a Gyűrűk Urával vagy a Forsith Sagaval. Nem válaszolt. Gondolom, megnézné filmen... Mindegy. Emellett felmerült bennem, hogy ha ennyire türelmetlen, ha ennyire nem akarja megismerni a subot, akkor hogyan akarja dominálni??? Ilyenkor élénken jelez a vészvillogóm, vijjog, meg pirosan világít. (Nem kaptam sírógörcsöt, amiért nem válaszolt.) Jeromos Mester szerint ez a probléma messzebbre vezet. Manapság már nem csak írni, olvasni sem szeretnek az emberek, sokszor idejük sincs rá, és mint a tőzsdeindexet böngésző befektetők, legfeljebb pársoros gyorsjelentésből akarják meghozni életük fontos döntéseit. Ez ellen a tendencia ellen lehetetlen tenni, és a dolog pikantériája, hogy tömören, frappánsan a legnehezebb megfogalmazni pontosan a vágyainkat. Más szóval ehhez kell a legjobban tudni írni. Nem véletlenül kérnek az emberek két sor után telefonszámot, ami segíthet, de nagy kockázatot rejt kiadni egy vadidegennek.

Felmerült továbbá, hogy a saját habitusunknak és intellektusunknak megfelelően írjunk. Úgy vélem, hogy egy szende szüzet nem fenyeget az a veszély, hogy amazonként állítja be magát, sem hogy egy egyszerű teremés választékosan ír magáról, ellenben valóban érezhetünk kísértést mi, akik erőteljesek vagyunk és verbálisan is igényesek, hogy letagadjunk magunkból, hiszen a közhiedelem szerint a sub alázatos és engedelmes, és ezt várják el tőlünk a domoidok az első perctől. Azt tapasztaltam, hogy mikor ilyet csináltam, és a regemből nem derült ki, hogy valójában nagyragadozók, nem kellett eljutni a személyes találkozásig, elég volt a cset, és hamar kibújt a szög a zsákból még akkor is, mikor vissza akartam fogni magam. (Jó játék egyébként, szórakoztató, na meg jó adag önismerethez is hozzásegít.)

Ide tartozik még, bár hasonló a fentihez, mégis kicsit más: ne hazudjunk magunkról! Se centiket, se kilókat, se jellemvonásokat, se bátorságot, se nyusziságot. Ne tápláljunk illúziókat. Ha valódi Dommal van dolgunk, úgyis észreveszi (a centiket, kilókat bárki persze), a domoidokat meg átverhetjük, de isten mentse meg azt a nőt, aki rábízza magát olyan férfira, akinek ilyen dolgok sem tűnnek fel...

Aliz tapasztalata, hogy ha speciális műfajunk a BDSM-en belül, akkor a pasik nem értik, mit akarunk. Aliz a medical fétis területén van otthon, és rengeteg esetben derül ki, hogy az illetőknek fogalmuk sincs arról, mi az a medical fétis, ellenben rengeteg időt elvesz már csak a levelek elolvasása is, hát még ha válaszolni is akar rájuk...

Nemtől függetlenül...

Érdemes feltüntetni, hogy függetlenek vagyunk-e vagy sem, hogy milyen kapcsolatra vágyunk: szex kapcsolatra, hosszú távúra, egyalkalmasra (már amennyiben ez kapcsolatnak tekinthető, továbbá ilyen esetben nem érdemes annyit tökölni a reglappal, és még annyit ide, hogy kérdés, mennyire bölcs dolog egyalkalmas BDSM élménybe belemenni).

Jó, ha olyan alapot nyújt a reglap, amiből lehet beszélgetést indítani, ezzel megkönnyítjük egymás dolgát.

Javasoljuk továbbá, hogy a mazochisták mindig becsüljék alá a vágyaikat. (Ugye nem kell magyarázni, miért?) A subnak, mazonak egyébiránt szerintünk nem kell pontosan tudnia, mit akar, hiszen ha tapasztalatlan, fogalma sem lehet, vagy legfeljebb halványan, ha tapasztaltabb, akkor bár nagyjából tudhatja, ám egyrészt a határok változhatnak, másrészt érheti még meglepetés ezt a felet. Is. (Pl. lehet, hogy biztos abban, hogy a tu gondolatára is elájul, aztán egyszer csak mégis megengedi, mi több élvezi, hogy átszúrják a mellét. Á, nem, velem ilyen nem esett meg :-)))).

Fontos, nagyon fontos dolognak tartom, hogy magunkat, a személyiségünket tegyük láthatóvá a reglapon elsősorban, ne az s/m, d/s irányultságunkat. Azt is lehet és érdemes persze, mégis... Egy ideig kipróbáltam, milyen, ha olyan domot keresek, aki úgy illik hozzám a szadizmus és a dominancia területén, mint kulcs a zárba. Volt olyan pasi, aki mindenféle erőlködés nélkül maga alá rendelt (elmondhatatlanul élveztem), csak közben kilógott a kapa a szájából. Épp "csak" a lényeg maradt ki: annak a lehetősége, hogy egy esetleges szeánsz végén felemeljen, hogy újra épen, önbizalommal ébredjek, éljek, dolgozzak. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha elmentem volna vele, űrrel a lelkemben, óriási hiányérzettel kellett volna megküzdenem. Úgy döntöttem, hogy ha belepusztulok is az alárendelődés utáni vágyba, akkor sem engedem, hogy egy felelőtlen alak, aki nem tud a lelkemmel bánni, összetörjön.

Emellett volt olyan emberhez (nem, nagy betűvel: Emberhez) is szerencsém, aki elég jó dom volt ahhoz, hogy felmérje, nem tud dominálni, és mivel ettől függetlenül tudtunk és tudunk egymásnak adni férfiként, nőként és emberként dolgokat, ami a másiknak kell, ezért egyenrangú felekként vagyunk együtt, és ha fájdalomra van szükségem, kérek.

Úgy vélem, elsősorban vagyunk emberek, férfiak és nők, és még soha senki nem tudott engem kielégítő BDSM élményben részesíteni, akiben nem tudtam 100%-ig megbízni, és aki nem tisztelt(!) és szeretett eléggé. Az s/m, a dominancia-alárendelődés és az egyéb fétisek számomra olyanok, mint a tető a házon. Nagyon fontosak, nekem elengedhetetlenek, mégis elég hülyén venné ki magát egy tetőszerkezet a földön, valljuk be...”

 !link:https://www.youtube.com/watch?v=mkFOvKLAGhw&index=9&list=PLsrN_FUJ4gdx3VbIKUcJycnaPHAUXEtlm 

Ezt inkább ide tettem, mint a zenei fórumba... :P :)

Válasz a(z) 294. üzenetre:

„Szerintem éppen hogy mindenről találsz információt, és felületet is, ahol megoszthatod vagy kérdezhetsz informálódhatsz a vágyaidhoz, elképzeléseidhez.”

Igen, alapvetően ezért is indítottam útjára ezt a fórumot. 
Az informálódás miatt. 
Szerettem volna néhány tévhitet eloszlatni, előítéleteket ledönteni a BDSM-el kapcsolatban! 
Az egész lelki oldala, érzelmi háttere, a „hogyan éljük meg” kérdéskör kibogozása miatt. 
Nem a konkrét szexuális aktusok leírása, kibeszélése volt a cél, sőt azt kértem is, hogy kerüljük. 
Ez nem pornó fórum… 
Sajnos még a bennük lezajló folyamatokról, vívódásokról is kevesen mernek írni, pedig szerintem az sokat segítene és másoknak is mutathatna egy utat, tanulságokkal szolgálhatna! 
Ami azért mégis öröm, hogy a fórumnak köszönhetően magán úton, privátban, annál többen megkerestek, és jókat sikerült több emberkével (nő-férfi egyaránt) beszélgetnem.
Így talán mégsem hiába…  
Köszönöm aki eddig is megtisztelt a bizalmával. :) :)

Válasz a(z) 290. üzenetre:

Lehetne...de sajni a BDSM még most is, (itt is) tabutéma. 

És persze egy végtelenül félre-értett és félre-magyarázott szexuális "műfaj".

Kevesen mernek róla nyíltan, őszintén beszélni! :(

Válasz a(z) 287. üzenetre:

Ezért is írtam, hogy ez a fórum nem a széles réteghez szól. :)

Aki szereti és érti ezt a fajta irányultságot, vagy csak érdeklődik iránta, az olvassa, kérdez, stb. 

Aki nem, akitől távol áll, az tovább lapoz, hiszen a fórum nem neki íródott, nem hozzá szól. :) 
 

Válasz a(z) 285. üzenetre:

Akkor eléggé ilyedős lehetsz...   :o  :P  :pirul: 
Hát igen, ez egy BDSM fórum.
Nyilván nem a széles rétegnek szól.  :) 

Válasz a(z) 281. üzenetre:

A shibari teljesen másról szól, ez már valóban művészet! 
Olvasd el, nézd meg a fotókat! :) 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/184364.jpg
*SHIBARI - A KÖTÖZÉS MŰVÉSZETE*

A japánok számára a szexualitás bűntudat nélküli élmény. Ezért tűnhet egy kívülállónak a japán szexuális szokások vagy erotika kifejeződése sokszor sokkolónak vagy határokat súrolónak.
Ehhez azonban figyelembe kell venni, hogy ősvallásukban, a sintoizmusban lényegileg hiányzik a gonosz fogalma, valamint a moralizálás, hiszen minden kami (istenség-szellem) jóságos.

Shibari – A kötözés művészete A japán bondage, azaz a shibari a megkötözés művészete. Ez egy olyan szexuális jelenség, amit nálunk leginkább perverziónak neveznek. Japánban viszont olyan gyakori, elfogadott és természetes, mint az, hogy nem késnek el a munkáról. A japán shibari szó jelentése: megkötöz, bekötöz, összeköt. Gyakran hívják japánul kinbakunak is, mely jelentése szó szerint szorosan megkötöz. Viszont ha az angol bondage (ejtsd: bondidzs) szót fordítjuk, akkor más jelentést kapunk: fogság, rabszolgaság. A bondage igen nagy jelentőségnek örvend a japán erotikában, viszont eltéréseket mutat a nyugati bondage-dzsal szemben. Ennek a „szexuális játéknak” két résztvevője van: az anawashi (a kötél használója), aki gyakran használ aszimmetrikus formákat, hogy a vizuális benyomást erősítse, valamint a jujun (a kötélnek alárendelt), akinek a felizgatását és gyönyörét a kötél – és az azon célszerű pontokon elhelyezett csomó – szolgálja. Mindezt természetesen erősen rituális formában és sorrendben (fürdés, masszázs, lazítás és kötözés) történik, és a szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe (néha egyáltalán nem) a fájdalomnak. Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, mivel nagyon veszélyes, akár többéves előzetes képzést igényel. A nyugatiak rendszerint elképednek azon, hogy a japán nők a szex ezen formájához milyen könnyedén állnak hozzá, és hogy minden probléma nélkül hajlandóak tűrni a „kötöttségeket”. Azonban a shibari gyakorlott művelői között az az elképzelés járja, hogy az alárendeltség és megalázás felszabadítja a nőt. Vagy legalábbis felszabadulást jelent a mindennapi élet nyűgei alól. A shibari a középkori japán hojojitsura, vagyis a középkori katonai fogva tartás technikáira vezethető vissza. A szamurájok, akik egyébként páratlan tudással rendelkeztek a foglyok megkötözését illetően (ismerték az idegeket, pontokat, a szorítás hol mennyire fáj), általában nagy tisztelettel bántak a foglyaikkal, egész a Tokugawa-korszak idejéig, amikor is különböző kötözési technikákat kezdtek el használni büntetésként. A megalázás és a kirótt fájdalom elérése érdekében négy különböző módot használtak: korbácsolás, megkövezés, összeszorítás és fellógatás. A szamurájok és a hojojitsu hanyatlása ellenére a shibari technikák a hálószobába költöztek, és ott léteztek tovább – némi nyugati befolyással. Sőt mindez odáig „fajult”, hogy amikor a japán pornóipar a 1960-as években rohamos fejlődésnek indult, a tokiói színházak shibari show-knak adtak otthont, ahol a nawashi a különböző technikákat egy „szerencsétlen” nézőn demonstrálta.

A művelet akár több órát is igénybe vehet és rendkívüli koncentrációt, odafigyelést kíván a másik személlyel szemben.
A teljes bizalmon alapul ezért állítólag párkapcsolati problémáknál is akár hatásos lehet.

:) 

 !link:https://www.hikarikesho.com/en/shibari/ 

:)

Válasz a(z) 277. üzenetre:

Köszönöm szépen. :) :) 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/184302.jpg
Ha van aki olyan "perverz" rajongással szeret mindent ami más mint a megszokott, akkor nekik ez is tetszeni fog. :) 

 !link:https://ego-alterego.com/stunning-surreal-photo-manipulations-by-simon-siwak/#.XSoUCej7RPa  

:P :) :P 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/184283.jpg
*TESTMŰVÉSZET*

Egy kis ajánló, mely érdekes/szép lehet a hölgyek és az urak számára is. :) 
(Katt a linkre!)


 !link:http://www.hikarikesho.com/en/body-art/